Kellek

Nincs jobb érzés a világon, mint az, hogy kellek.

Kellek neked, látom és érzem, hogy szeretlek.

Kellek a családomnak, mert én vagyok a jövőjük,

Kellek a gyerekeknek, hogy jót hozzak ki belőlük.

A főnökömnek is rám van szüksége

Amit lehet, a munkámból, kihozom belőle,

A kutyámnak is kellenék, csak néz rám esdeklőn

A halaim is csak miattam nem fekszenek konyhakőn,

Kellek a szomszédnak, hogy jófej legyek vele,

A boltosnak is a mosolyom, olyan reggel fele

Kellek a halálnak, hogy minden nap szólítson

Kellek az életnek, hogy velem nagyot hódítson,

Kellek az ágyamnak, hisz más nem fekhet belé,

A világnak, hogy a világomat küldjem felé

A holdnak, hogy legyen, aki gyönyörködjön benne

A múzsáimnak is én vagyok életük értelme.

De hogy osszam magam szét ennyi felé mégis?

Nem tudom, hogy kinek mi kell. És itt vagyok én is.

Magamnak is kellet, és magamnak a legjobban,

Hiszen kinek kellenék akkor, ha lelkem belül meghal?

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés