Látod, hogyan kúszik a köd,

Hajnali deres kerítések között?

Látod, hogyan vész el a csend,

forgalom moraja tompul itt bent.

Látod, hogyan vakul az érzés,

reggel nyolckor lámpafénynél?

Látod, nekem mennyire nem szép ez az élet!

Színek kavalkádja lassan semmivé lett.

Látod, miért írom untalan a verset?

Miért sírok éjjeleket, biztos, hogy ez jó nekem?

Látod? Életemért cserébe vágyom egy szebb életet!

Látod, a boldogságot pénzre váltani nem lehet!

Látod végre, mi történik, ha megalkuszom?

Küzdelmet feladom, s mérgemet iszom.

Látod, mit érzek, de inkább mit nem a nagy “jólétben”!

Látom, vonásaimba vésődött a torz énem.

A szemed láttára válok sápadt semmivé!

Félek, hogy itt ragadok, lelkem az ördögé.

Mostmár látod, miből, miért és hogyan írom én a verset,

Könyörögül megmentésért Istennek!

Bolega Noémi

-Illusztrációt Bolega Noémi készítette.-

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés