Most a mulatság végén, lassú táncot jár szívünk.erzeki 2
Holnap mindent újrakezdünk, sírunk és nevetünk?
Bódultan bámulok a semmibe, megtelve érzelemmel,
Az a gondolat nem hagy nyugodni, hogy mit kezdjek az értelemmel.

erzeki

Ragyog bennünk a szeretet, de mégis kinek adhatjuk?
Mikor csepegtethetünk belőle? Magunkba nem tarthatjuk?
Elalszom, de nyomban felvet a tudat, megérzem őt, a szellemét.
Félek, de mégis: Minden percem odaadnám ezért az érzetért.

„Annyit érek én, amennyit magamból adhatok, míg porrá nem leszek.
Kérlek téged! Hagyd, hogy adjak magamból neked is egy keveset.”
Légzésem bódult, a szemem csukva, még nem is láttalak,
Tudom, hogy itt vagy, akarsz, és én mindig akartalak.

Angyal vagy? Kezedben kard van, vagy selyemlepel?erzeki 2
Mondd miért jöttél! Hoztál valamit? Vagy valamit viszel?
Némán lélegeztem, csak izgatottam vártam. És ő lágyan válaszolt-
„Igen!” Hangja is bűvölt. S most gyengéden átkarolt.

„Érted jöttem, viszek innen és hagyok is itt valamit.”
Szemem lassan rebbent fel, de amit láttam, elragad, eltelít.
Puha bőrök, lágy dombok, édes hajlatok. Tiszta színek, vad illatok.
erzekiMár aludnék, de ébren vagyok, és tudom hogy meg nem állhatok.

Veled vagyok, testem már rég nem akarja a tudatod,
Ösztöntáncol vérem: Itt vagyok! Tied vagyok! Mit adhatok?.
Ájultam rogyok karjaidba, erőtlenül, éhesen.
Etess, légy megmentőm, s változtass a létemen.

Nem vagyok más, porhüvely csak, csont, bőr, és véres hús.
Csak miattad éled mindez, érted vagyok halk, borús.
Ha nem lennél itt, nem léteznék, én most általad vagyok.erzeki 2
Roppant eszmék, ideálok, csak sárból gyúrt agyagok.

Téged vár hőn minden asszony, aki ma éjjel álmodik.
Te mégis hozzám jöttél, de meddig maradsz? Hajnalig?
A tested hozzám simul, érezlek. Testem izzik, nagyon.
erzekiTestetlen lélek leszek tőled, s amit teszel velem, hagyom.

Az orromon érzem azt, ami téged hozzám hajthatott.
Vágy szaga van az éjnek, s a sötétség húz rá dallamot.
Táncba dobban a szíved, a szád is reszket egy kicsit.
Kiszabadítom a melled, és hallgatom. De valami felvisít.

Elfojtja az elmúlás az érzések hullámzó tengerét.
A halálsikoly felébreszti minden holtnak szellemét.
Élednek az árnyak, gyűlik a félelem,
Csak te vagy ki életben tart, s ad erőt nekem.erzeki 2

Elmúlik a perc, elmúlik a száguldás, csak szorítasz!
A perc az egyetlen, ami a miénk, erre tanítasz.
Nem ismerlek, és soha nem is ismert senki.
„Halva élünk, de halálunkban élőkké akarunk lenni.”

Ezt suttogtad a fülembe, de a vérem most kicsordul.
Nem okoztál sebet, nem öltél meg orvul.
Csak a szívem vérzik, meghasadt a csendben.
Élve akarok meghalni, szoríts, érezd meleg testem.

erzeki
A vérem átfolyik hozzád, és én megfogom kezed.
Elmeséled hányszor kívántad, és magad ítélkezed.
A kezem aztán lassan utat talál, te felsóhajtasz.
Nem lesz, ki megállít, fellázad, csak hajt Az.

Kering körülöttünk a végtelen felhő, bevon, felfrissít.
A testünk bizseregni kezd, az érintésünk lüktetve siklik.
Kívánjuk a test végtelen játékát, s mi belekezdünk
Mert a törvényeink ezt követelik, zubognak velünk.

Süvít a boldogság, zuhog a félelem, s izzik a gyönyör.
Utat tör a pillantás, a lélegzet türelmesen könyököl.
Súrlódik a levegő, harap a bőr, karmol a hát,
Behatol az energia, eltölt a menny, döng a vágy.erzeki 2

Azelőtt sosem éreztem ezt, pedig nem vagyok egy szent.
Szívemben nincs harag, a világ mégis lent lát, nem pedig fent.
Sem emlék sem varázslat nem térít meg engem.
Talán most senki nincs, aki megvédhet. Egy sem.

Harsog a jajgatás, dobog a test, a fal kiabál
A száj tudja mit akar, életet és egyben halált.
Nem élem túl az érzést, az ész megáll némán.

A nyögés felhasít, az érzék ellenáll léhán.

Emelődik a test. Most már rabod vagyok, és őröd
Az éterben érzik a foglyok a félelmét az őrök,
erzekis az őrök hatalmát a foglyok, s felsóhajtanak mind.
A tudat megszűnik, szomorúság feltölt, s behint.

Egyszerűbb a hamu izzásra bírása, a nap kioltása
Mint elmondani hogyan bírsz engem fogcsikorgásra.
Nyög a hold be a vakablakon, színes miseruhát hord
Imádkozom hozzád, mindenért, ami lesz, s ami volt

Minden most születik, és utánunk nem marad semmi.
Ha mi elmegyünk, akkor mindennek el kell majd menni.
A porhüvely itt marad, de mi már mind szabadok vagyunk
A lelkünk elszáll, magunk után csak csillogást hagyunk.

Szeretni egy élet túl kevés lenne, inkább gyere,erzeki 2
S szeressünk mindenkit örökre, vesszünk bele!
Titkaink nem adnak feloldozást, vigyázz szavaim eltalálhatnak.
Te légy a sírom, kérlek! Mindig hittem, hogy megtalálhatlak.

Egybe olvad bennünk a por, a sár, a tűz.
A vesztedbe futsz, de tűröd, nem menekülsz.
Amíg még élünk, még ez a néhány perc, óra
Nem várt áhítat, magasztos ima, óda.

Nem lehet elég semmi himnusz, sem ének,
Isten megy az angyalokhoz, ő is áldást kérne.
A jutalma ezen az éjen, az örök vétlenség.
erzekiHűség a szájhoz, lázas álom, verhetetlenség.

Eltűnünk mindjárt, mint ha nem is léteznénk.
Hová vezetsz, mindegy, akármit éreznék.
Most még ölelj, szeress, és fékezz meg.
Korán vágtad belém késeit a felismeréseknek

Árva vagyok, mostoha, karcsú, áttetsző.
Ami jó most nekünk, másnak nem tetsző.
Pirkadó kegyetlenség a tükör előtt buzog.
Könnyezve hallgatom ahogy felettem mozog.

erzeki 2
Neki zenél bús dalt az ifjúságunk zöld vadonja,
Reszketegen szűnünk meg, s hullunk ketten egy halomba.

Mélyre húz minket a robajlás, magamban azt kérdezem
Miért nem jössz már, végre, add nekem kedvesem!

Hajam siklik hörögve gyönyörű válladon
Hogyan lett a testünk korlátlansága vadon?
Megbánás nélkül tör ránk az izgágaság
Buzog bennünk a forró kéjes kiváltságosság.

erzeki
Miért fáradnak el a rohanók? Tudom hogy jössz.
Már itt is vagy és egy nagyot löksz.
Csókolj belém izzadságot, nem várass!
Minden mozdulatod és érintésed lázas!

Végtelen mélyre húz a teremtett nemlétezés.
Miért esik jól a tombolás, ez az életmérgezés.
Messze vagy tőlem, de bennem lehetsz csak ünneplőben.
Izzadságod csorog rám, száraz hangom repül a levegőben.

erzeki 2
Hallgasd, ahogy megszűnünk, itt vagy velem.
A pillanatot már nem éljük túl, álmodj nekem.
Batyuba szedjük mindenünket, eltávozunk,
A lélek halála után már nem találkozunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

free themes? 24x7themes is #1 for the best free wordpress themes
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés