Mesét írtak százat egy olyan férfiről

Kinek létezésétől máris minden összedől

Kinek minden porcikája nemes

S ki a legnagyobb dicsőségekre is érdemes.

Neki nem kell sem Barbie, sem Aranyhaj

Ő melletted áll akkor is, ha nagyon nagy a baj

Lát, és mosolyában elveszik a bánatod

Már az is vigasztal azzal is ha láthatod.

Szeme kékje oly mély, mint a végtelen tenger

Havas lelked még csak belenézni sem mer.

Nem fél még a sárkányt sem legyőzni érted!

Azt gondoltad gyerekmese? Nem hitted el, tényleg?

Hát most megláthatod, mily ostoba voltál!

Nézz csak magad elé, mert most éppen ott áll!

Jó vagy rossz érzés lenni egy ily csoda lénnyel?

Mit mondasz neki hát? Mit kezdesz-e ténnyel?

Nem hiszed el, látom! Keresed a hibát benne.

Ugyan… ha nem félnél tőle, a pillád sem remegne!

“Mit tegyek, hogy királyném légy?”- suttogva kérdi

S közben vágyakozó tekintettel arcodat igézi.

Szomorú tekintetedben ott bujkál a válasz.

“Nem vagyok királylány, hogy engem válassz!”

Nem érti mitől ez a menekülési kényszer.

De te tudod, tettél már rosszat elégszer.

“Maradj inkább távol tőlem, mert elrontanálak,

Oda lenne színe- java fényes királyságnak.

Sírna utánad a sok hölgy az udvarnépben,

Mellettem az élet meg felfalna egészben!”

Néz rád és nem érti, mi is a te gondod.

Figyel rád, már szólna, de te tovább mondod:

“Túl jó vagy, és túl szép! Nem is ez a lényeg!

Jó lenne, de nem illek egy mesébe. Megérted?

Ne nézz így rám, kérlek, értsd meg, amit mondok

Velem nem vár semmi más, csak keserű gondok!

Ajkaddal ne búgj fülembe gyönyörű-szép álmot.

Szív szakad meg menten, gyenge vagyok, látod?

Menj utadra békén, te varázslatos lélek!

Csak bajt hoz rád, ha megszeretlek téged!

Kérlek, engedd el a kezem puha kezeiddel,

Ne gyere közelebb, hallgass rám és menj el!”

Áll csak ott és véged, nincsen érved többé,

Talán nem bánod már, ha nem válik köddé.

“Nem bánom, maradj itt velem a valóságban,

De tudnod kell, hogy mit vállalsz valójában!”

A szőke herceg a kezeidet tenyerébe temeti,

Udvarias selymes csókját gyengéden ráleheli.

“Királylány vagy nekem, akármit is teszel.

Visszajövök hozzád, ha újra önmagad leszel.”

/Emlékül egy embernek, egy pillanatnak és egy érzésnek,

amit sosem felejtek el és köszönök neki!/

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés