Vágyak sorakoznak sorra tudatom peremén,

soruk csak nő, egyre epedve, rám szorulva.

Tenyerem bizsereg, hogy buja csata kezdetén

rásimulhasson a merev zászlórúdra.

Strigulák közé én is behúznám a jelem,

Benne lennék megannyi fejben,

fékevesztett táncát vad vágyaknak, engedem,

s pillám alatt tűröm, hogy cikázzon bennem.

Minden férfival töltenék egy napot,

Sikítva élvezni, hogy világ kurvája lettem.

Másnap pedig leírnám, amit bennem hagyott.

A csodáit, melyről csak a bizalmas zenghet.

Azt akarom, hogy vágyait, álmait, szívét belém töltse,

Szememtől csillogjon tekintete, követeljen engem,

Ujjaim siklásának nyomán reszkessen a bőre,

Csókjában oldódjon fel minden félelmem.

Ő is félelmeit fülembe ordítaná,

Kezeim közül új emberként távozna,

Valaha volt sérelmeit mind bennem hagyná,

Rám gondolva haláláig lángolna.

Túl kevés időm van már, túl sok a férfi,

Világ kurvája ugyan én nem leszek.

Válaszom az, mikor kacér mosoly kérdi

Egyet keresek, kiben minden világot meglelek.

free themes? 24x7themes is #1 for the best free wordpress themes
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés