Sziasztok!

 

Tavaly úgy döntöttem, hogy minden évben készítek egy kis beszámolót, melynek a célja, hogy ne legyen olyan nagyon misztikus és idegen dolog ez a bloggerkedés. Ha képes vagyok magammal őszinte lenni és tényleg azt nézni, ami számít, akkor képesnek kell lennem azt el is mondani nektek. Szóval nézzük, mit tettem le az asztalra idén, mert engem is nagyon érdekel.

A kép teljesen kifejezi a hangulatomat. Ez volt az első, amit megláttam és nagyon megfogott. Szépnek indul ez az új év.

A tavalyi jelentést itt olvashatjátok.

A tavalyi évet 255 bekezdéssel zártam, aminek egy jókora szelete a korábban megírt történeteim áthozatala volt. Idén 350 bejegyzéssel zárom az évet, vagyis kereken 90 bejegyzés kerül az oldalamra, amiből 15 bejegyzés más alkotótársaim alkotása amit a “páncélszekrényben” őrzök nekik az utókornak nagyon hálás szívvel, hogy rám bízták.

Érdekesség, hogy idén nem történetírással töltöttem a java részét az időmnek. Illetve azzal is, csak ti azt nem láthattátok, mert a könyvemen dolgoztam, ami a Mély című történetemből készül majd, és mivel örök elégedetlenkedő vagyok a megírása óta is többször átdolgoztam már, ezért csak nyomokban hasonlít az első verzióra, amit közölni kezdtem itt az oldalon.

Aki a tavalyi adataimat nézi, biztosan nem érti, hogy miért örömködök. Hiszen tavaly 18200 alkalommal voltak rám kíváncsiak, míg idén “csak” 8090 alkalommal tekintettek meg. Persze, számolni én is tudok, tudom, hogy a tavaly több, mégis ennek a számnak jobban örülök. Tavaly az oldalam új volt, aki egy kicsit is kíváncsi volt, rákattintott, megnézte és talán többet nem jött ide vissza. Aztán ebbe az is benne van, hogy aki először lép az oldalamra végignézi ide- oda kattintva, eldönti, hogy talál- e érdekeset vagy sem, és talán nem talált. De idén ennek a sok megtekintésnek a háttere az, hogy többen jöttek vissza, találtak valami érdekeset és kattintottak rá olyan tartalomra, amire a későbbiekben is kíváncsiak voltak. És szerintem ez a legnagyobb eredmény egy blogger életében, nem a pillanatnyi siker és a gyors de tartalmatlan sikerhajhászás. Szóval büszke vagyok rá, hogy 2538 felhasználónak nem először kínálok érdekes tartalmat. (Nagyjából a tavalyi fele.)

A tézisemet mi sem bizonyítaná jobban, mint az én személyes sikeremnek érzett szám, elképesztő 64%- os visszafordulási arány, ami azt jelenti, hogy ebben fejlődtem, meg tudtam tartani azokat, akik egyszer ide látogattak. Egy hónapban még a megdöbbentően jónak számító 29, 47% ot is elértem, ami kimagasló teljesítmény még a szakkönyvek szerit is. Az, hogy 50% alá vigye valaki a visszapattanó olvasóinak a számát, arra komplett tanfolyamot és szakkönyvek íródnak. Büszkén jelentem, hogy én egyet sem olvastam, és egy trükkhöz sem folyamodtam e szám elérése érdekében.  Nem használtam még csak agresszív vagy tolakodó marketinget sem, már nem posztoltam mindenhol az oldalamat, ahol csak emberek vannak, sőt igazából csak a saját faceoldalamon osztottam meg majd minden bejegyzésemet. Szóval, ha azt vesszük minimális marketinggel sikerült még növelnem is az olvasói elismerésemet és pusztán a bejegyzéseim jellege és minősége által bevonzani az embereket. Ez számomra bizonyítja azt, hogy az önreklámozás csak a számadatokat javítja, összefüggésekben rosszabb statisztikát állít.

És, ami számomra a legfontosabb adat, hogy idén egyetlen egy részt sem közöltem a legnépszerűbb történetemből, a Szívemet nem adom, a többit vihetitek-ből, amiben olyan népszerűnek számító témák vannak, mint a szex és a krimi. Ezzel kvázi magamnak bizonyítottam azt, hogy igenis enélkül is tudok érdekes és tartalmas lenni, ha akarok, és ez nekem nagyon sokat jelent. Úgyhogy a kísérleti megvonás kínzó esztendeje lejárt, ünnepélyesen bejelentem, hogy folytatom a történetet, és ha minden jól megy, még idén be is fejezem. 😀

A munkamenetek száma 3770 lett, ami maximum 529, a minimum pedig 131. Igaz, hogy ebben sem értem el csillagászati magasságokat, de a minimumra továbbra is büszke vagyok, hiszen abban a hónapban egyáltalán nem is posztoltam semmit. (Igen, ilyen is előfordul néha. :P)

Újdonságok

Átláthatatlansága miatt új menü állt működésbe, ami mindössze három nagy témára bonja a tevékenységemet, az írásra (firkálmányok), az íráson kívüli blogtevékenységem (világlátás) és a már említett vendégművek őrzése (páncélszekrény). Ezzel együtt új betűtípust is kapott a fejléc és a bejegyzések.

Idén indult a Más szemmel kritikák, ami egy kicsit szembe megy a kritika műfajával, de nem is ajánló, és mivel nem vagyok kritikus sem, ezért mindig elmondom, hogy ez egy borzasztóan szubjektív véleményalkotás.

A BLOGRADAR, ami az összes történetes blogot összegyűjti és mindent, ami érdekes. Jelenleg száznál is több irodalmi témájú blogot tartalmaz és igyekszem tovább gyűjteni őket, és tervezem az összegyűjtött blogok különböző szempontok szerinti kategorizálását is.

A világlátásban helyet kaptak az Erdélyi utam és a hozzá kapcsolódó gondolataim bejegyzései is, ami egy valós útinapló. (Úgy értem, hogy a korábbi fiktív után.)

Érdekességek

Fogalmam sincs, hogy az amcsik és az oroszok (lila négyzet) miért figyelgetnek engem annyian. Kezdjem magam veszélyben érezni? Szerintetek?

A látogatások nagy része nem “beszerezhető” (zöld), ami azt jelentheti talán, hogy rejtett módban néztek engem, aminek egy munkahelyen vagy nyilvános helyen nyerne értelmet, amiből megint érdekes következtetéseket lehetne levonni az olvasóim olvasási szokásairól.  Valamint meglepő számomra, hogy az adatok szerint úgy tűnik, hogy nem a közösségi oldalakról jön a látogatók nagy része, ráadásul elég magas a közvetlen érkezők száma, ami egyébként megint a visszatérő látogatók hipotézisét erősíti.

A legnézettebb bejegyzések (sárga) szerint a főoldalakon kívül a Nyár a szemeidben könyvkritikám áll a legelőkelőbb helyen, amit nem tudok hova tenni, csak örülök neki. A díj látogatottságának azért örülök, mert így nem volt értelmetlen megalapítanom, vagyis a célját elérte, miszerint felhívom a figyelmet a (párunk szerint) legjobb bloggerekre. A blogradar sikere is biztató, hiszen természetéből adódóan olyan 70-80 megtekintés lenne a reális, ha csak azok néznék, akik rajta vannak. Így viszont azok is nézik, akik olvasni, válogatni szeretnének, és ezért hoztam létre., vagyis ismét pacsiiii.

Köszönöm mindenkinek, aki idén velem volt, és remélem nem bánták meg, hogy ellátogattak hozzám, és a jövőben is lesz miért ide kattintaniuk!

BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK!!!!

(annak is aki nem olvas engem :D) 

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés