Mint azt már jó páran tudják rólam, egy játék, egy érdekes kihívás mindig lázba hoz. Így jelentkeztem egy zárt csoport játékára, amiben az volt a feladat, hogy készítsek magamról egy bemutatkozást négy pont mentén, amit a csoport tagjai adtak meg. Lássuk:

  1. “Mondj magadról pár szót!”

Ember. Író. Nő. Ezzel a három szóval szoktam magam jellemezni. Leginkább az ember szót igyekszem komolyan venni, hozzá méltóan viselkedni, a jobbá válásra törekedni az élet minden területén. Íróként törekszem az alázatosságra, az egyediségre, és méltó történetek megalkotására. Nőnek lenni pedig kihívás, egy olyan világban kell megfelelni női szerepeknek, ahol egymással ellentétes elvárások vannak jelen egyszerre. Női íróként sem egyszerű.

Amióta az eszemet tudom írni vágyom. 17 évesen írtam az első történetemet a “fióknak”, majd ezt tettem egészen 27 éves koromig, amikor is blogolásra adtam a fejem. Nem láttam még előtte irodalmi blogokat, sőt sokáig azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen őrült, hogy történetet blogoljak. De nem. Kinyílt előttem egy új világ alig fél éven belül. És rájöttem, hogy ebben a világban nem tudom felvenni a versenyt a képalkotók és videókészítők színes és pörgős látványvilágával, így továbbra is az egyediségre koncentráltam, saját utakat kerestem.

Stílusom lassan alakult ki az évek során, és bizonyára most is folyamatosan átalakul. Leginkább olyan dolgokra gondolok, amiket nem tudok elhagyni, amit minden írásomnál előjön. Egyik ilyen a szerelem képének új dimenzióba helyezése, a szerelem színeinek megmutatása, hiszen az ritkán csupa móka és kacagás. A másik a szexualitás. Nem gyerekeknek írok, hanem felnőtt embereknek, akik reményeim szerint képesek megérteni, hogy mit mutatok be, amik témájukban is feldolgozhatatlanok és megérthetetlenek egy 18 éven aluli számára, és akkor már miért ne mutassam be a történet intim részét is, hiszen az erotika a mindennapi életünk része, befolyással van a viszonyainkra, a hangulatunkra, a vágyainkra, mondhatni elhanyagolhatatlan része a személyiségünknek. A harmadik a naturalizmus, a hétköznapi dolgok bemutatása, felnagyítása, más színben feltüntetése. Fontosnak tartom érzékeltetni, hogy nem kell ahhoz szuperhősnek lenni, hogy különlegesek legyünk, bombázónak lenni, hogy szerelmesek legyünk és szeretve legyünk, valamit tökéletesnek lenni, hogy példaképek legyünk. (talán pont a hibáink révén leszünk azok valakinek)

2. “Beszélj a (leendő) könyve(i)dről!”

Jelenleg nincs könyvem. Fontos tudni, hogy én bloggernek vallom magam. Sokáig nem is volt tervben, hogy én bármit is kiadjak, vagy közzétegyek, de a blogolás kihozott a kis gubómból, és tett egyre magabiztosabbá az írás területén. A kulcs szerintem, amivel nem vesztem el sosem a motivációmat, hogy folyton azt érzem, lehetek még ennél is jobb. Persze az egyediségem megóvása közben, ami elég nehéz. Szóval én a blogot tekintem a publikálásom színhelyének, ahol mindenki ingyen és bérmentve eldöntheti, akar-e olvasni tőlem, vagy sem. Ha olvasnak engem, azt úgyis látom a statisztikákban. Egyébként innen bárki részenként letöltheti és kinyomtathatja a történetet, amire több alkalommal is volt példa.

A blogomon több történetet publikáltam már, az egyik ilyen, az első az Angyali Lecke című történet, ami befejeződve átkerült ide is egy új köntösben. Nehéz olvasmány könnyed köntösben. A többség abbahagyja az olvasást, amikor körvonalazódik a happy end, de én nem hiszek a happy endben. Egy nyár naplószerű leírása, 90 bejegyzés, amiben egy teljesen semmit mondó történet mögött megfigyelhetjük azokat a lehetőségeket és segítségeket, amiket az őrangyalaink küldenek nekünk. Egy hitetlen, megtört ember elkezd hinni a világ csodáiban és dimenzióiban.

Befejezett történeteimből Emlékezz a nyárra novellasorozatot emelném ki. Szintén nehezen feldolgozható történet, amiben a fordulatok kevésbé a történetvezetésben, inkább a háttérben következnek be. Felnagyítja, hogy mennyire fontosak az emlékek, és hogy milyen emlékek a fontosak.

A Fogoly című történetben a Stockholm szindróma a témám, egy olyan közegben, ahol a “szerelembe esés” mechanizmusát próbálom meg feltárni. Kevés erotikus vonatkozása van a várttal ellentétben, inkább morális és érzelmi intelligenciai kérdéseket boncolgat.

Két történetem van, a Szingularitás és a Mély, amit befejeztem ugyan, de nem publikálok tovább (egyenlőre), mert az első olvasóktól azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljam meg őket kiadatni, mert érdekesek. Jelenleg a Mély című történetemmel próbálkozom, meglátjuk, hogy milyen sikerrel.

Két történetem van, amit folytatni fogok idővel. Az egyik a Szívemet nem adom, a többit vihetitek. Ez az erotikus vonalat erősíti, ez a fő mozgatóerő. De igazság szerint ez egy erotikus krimi, csak ez még nem derült ki belőle. A másik ilyen történetem az Űrtartalom, avagy az Eretnek Hozsanna. Valójában a bibliai események modernizálásáról van szó, sci-fi és fantasy elemekkel. Egyszerre gyalázza meg az eddigi képet a dolgokról és teremt belőle egy új mondanivalót. Bevallom, ezt olykor félek is folytatni, pont a mondanivaló megosztottsága miatt.

Ezen kívül vannak történeteim közölve közöletlenül, meg verseim és novelláim. Terveim között szerepel a M.U.M.U.S. közzététele, amit horrorelemek tarkítanak, és egy olyan verseskötet, amiben a nőiség árnyalatait, szegmenseit taglalom.

3. “Ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!”

Pontosan egyet nehéz. Ha egyet írnék, az az lenne, hogy felvettem egy kiadóval a kapcsolatot és semmi. A legtöbb könyvkiadó, nem is válaszol, így már tiszteletet érdemelnek azok, akik legalább elmondják, hogy nem, vagy, hogy miért nem. Így értettem meg, hogy biztos haszonra törekszenek, és csak fordításokkal vagy már az interneten sikeressé váló történetekkel foglalkoznak. A legtöbb kiadó nincs jó anyagi helyzetben és csak a biztos sikerbe megy bele. Aztán ott van az e-bookok terjedése, ami tovább rontja, illetve más alapokra helyezi a helyzetet. Na meg a magánkiadás terjedése. Azt tapasztalom, hogy magánkiadásban, lektorálás és szerkesztés, na meg korrektúra nélkül is ki lehet adni egy könyvet, csak egy talicska pénz kell hozzá. Hogy ez jó vagy rossz dolog? Hm…

4. “Csak szólok, bár nagyon menő a honlap a különfélé extra lapozgatós megoldásokkal, sajnos pl.tableten egyáltalán nem hoz be mást csak a menüsort! Ma pedig már alapkövetelmény a reszponzív honlap, hogy egy honlap ne csak PC-n, hanem mindenféle egyéb kütyün is mutatós, olvasható, használható legyen!”

Így van, erre is törekszem. Bevallom ez volt az első olyan visszajelzés, amiben azt írták, hogy valamilyen platformon ne lehetne használni az oldalamat. Úgy fejlesztjük, hogy minden eszközön használható és élvezhető legyen. A párom nyújt ebben segítséget immár egy éve, és igyekszik mindent megvalósítani, amit megálmodok. Az a kép ami a fejemben van a blogról még messze van a valóságtól, de lépésenként haladunk felé. Mindig változik egy kis apróság, mindig próbálkozunk új lehetőségekkel. Az olvasók többsége, az általában hordozható eszközökről olvas, nem számítógépről, így igyekszünk utánajárni, hogy mi lehetett a gond. Mi a működési hibát nem tapasztaltuk, de tesztelünk tovább.

El kell ismernem, hogy ilyen mennyiségű tartalom már lelassít egy oldalt és a slide is lassabban töltődik be. Ebből is látszik, hogy nincs könnyű út, csak áthatolható, meg áthatolhatatlan akadályok. Én pedig ha néha bele- bele fáradok is, de alapvetően küzdésre születtem.

Köszönöm, hogy időt szántál arra, hogy megismerj. 🙂

free themes? 24x7themes is #1 for the best free wordpress themes
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés