Kedves Mindenki!

 

Pontosan egy éve nyitotta meg ez a blog a kapuit. A legtöbb munkahelyen ilyenkor az ünneplés mellett számot vet az ember, és leadja azt a főnökének. Nekem ti vagytok a főnökeim, úgyhogy ezt nektek adom. Ezeket az információkat az ember nem plakátolja ki, hol azért, hogy másnak láttassa a számokat, hol azért, mert az további számításokra ad okot, és ez sok esetben nem szerencsés. Látom ezeket a veszélyeket, mégis úgy döntöttem, hogy nem takargatom őket, inkább megmutatom mindenkinek büszkén, mert ha minden adat nulla lenne, akkor sem hagynám abba, és az, hogy rám akár egy ember is kíváncsi, hihetetlen energiákkal tölt fel.

A számok adhatnak támpontot arról, hogy hogyan telt az elmúlt egy év.

éves jelentés

5 981 ember döntött úgy, hogy legalább egy kattintás erejéig érdekli az oldalam. Minden egyes embernek köszönöm, és remélem nem csalódott. Ez számomra elképesztő szám. Ha tudnátok milyen szégyenlősen mutatok meg egy- egy munkámat még a legnagyobb bizalmasomnak is, akkor sem biztos, hogy igazán  értenétek, mit jelent a tudat, hogy 5981 ember pillantott be a “legrejtettebb zugaimba”. Ijesztő…! De ezt vállaltam. 🙂

18200 oldalmegtekintés történt, ami persze ha azt nézzük, akkor nem sok, mivel átlagosan minden emberre csak 2,3 oldal jut. De ha az arány mögé látunk, észrevesszük, hogy vannak az olyanok, akik linkre jönnek ide, és amikor azt elolvasták, bezárják- ez sem rossz dolog- és az átlagban benne vannak, akik egy oldalt néznek, meg, akik sokat böngésznek, így nézve nem rossz arány.

Egy év alatt összesen 255 bejegyzés készült el, ez történeteket, verseket, és egyéb tevékenységeket egyaránt jelent. Tudom, hogy ez nem is olyan sok, és hogy ez nem egy, hanem inkább három év termése, hiszen más blogjaim termékeit is áthoztam ide, igyekszem majd a 2016-os évben is legalább ennyi bejegyzést hozni.

Névtelen

A munkámnak is erős látszatja van. Amikor aktívabb voltam, mondjuk júniusban, akkor a munkamenete száma is megugrott. Amikor a munkámra kellett koncentrálnom, és nem jutott elegendő időm közzétenni, akkor leesett. Bár azért eléggé felemelő a tudat, hogy akkor is, amikor teljesen elhanyagolom az oldalt, és mondhatni felé sem nézek, akkor is történik 190 dolog rajta. Ezért erre úgy gondolom, hogy büszke lehetek, ha másra nem is.

Nyilván ebben nyoma van az emberek életritmusának is, a szokásoknak, meg még ki tudja minek még. De nem mindegy, hogy akinek ideje van, az szán- e rám belőle, vagy sem. Azért én mégiscsak egy szélsőséges időtöltés vagyok, még a blogközönség közében is eléggé megosztó. 🙂 Innen nézve ez bravúros teljesítmény.

Nézzük a toplistát:

 

toplista

Számomra nem meglepő módon a főoldalak és bemutatkozások után a legnépszerűbb tartalom a Szívemet nem adom, a többit vihetitek című történet. Ez a legtöbbet megosztott kategória is. Én ezt nem bánom, sőt még büszke is vagyok rá. A stílusom szélsőséges és sokoldalú, ami hol találkozik a népszerűséggel, hol nem. Ráadásul ez a blogsorozat az, aki a legkevesebb olvasót vesztette el a történet előrehaladtával.  Az Angyali Lecke című blogsorozat is előkelő helyen áll a listán, holott már sokan olvasták az “eredeti helyén” is.

 

Amire még büszke lehetek azt hiszem, hogy ezt az eredményt nem “figyelemfelkeltésekkel” értem el, mert akad olyan, aki botrányt robbant maga körül és úgy érvényesül. És nem is agresszív terjesztéssel értem el, hisz akadt, amikor úgy éreztem, hogy sok vagyok, és hiába tettem fel új részt, már nem álltam neki azt is reklámozni. Nem szeretem a túlzott feltűnési viszketegséget, bár ha szeretném, akkor talán ezeknek a számoknak sokszorosait látnám, ki tudja…

Ja, és a műveimet nem loptam sehonnan, nem tüntettem fel soha más művét a sajátomként, és egyszer sem gondoltam arra, hogy ezt megtegyem.

 

Hát megmutattam, hogy mit értem el, mire jutottam egy év alatt az én kis “hobbimmal”, azt pedig, hogy ez bölcs döntés volt-e, vagy sem, hogy mások is azt gondolják, hogy ez igen, vagy csak én elégszem meg a kevesebbel, azt már mindenki maga döntse el. Én elégedett vagyok minden egyes látogatómmal, és velem is elégedettek lehetnek a látogatóim.

 

Köszönöm mindenkinek! És most megyek, bontok egy pezsgőt! 🙂

Ajna

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés