Ma részt vettem Budapesten a Kildara író és olvasó találkozóján. A téma a könyvkiadás volt, annak nehézségei, és árnyoldalai, valamint az, amiért mégis megéri.

A Kildaráról annyit tudtam meg, hogy jóval több, mint olvasó és írók találkozópontja. Ez inkább egy fórum, ahol eszmét, élményeket cserélünk, ahol közelebb kerülnek hozzánk a gondolkodók gondolatai és ezért mindenképpen megéri mindenkinek érdeklődéstől függetlenül ellátogatni… legalábbis a maira érdemes lett volna bárkinek eljönni.

A Kidara, ha jól sejtem egy ír megye és város, Kildare, avagy Chill Dara nevéből származik. Hogy miért pont ez, arról még nem tudok nyilatkozni, majd megkérdezem a névadót egyszer.

A szervezet a honlapján ad könyvajánlókat, és ami a kulcsa, amitől különleges, hogy kiadótól függetlenül mindenki előtt nyitva áll, sőt a bloggerek világára is kaput nyitott. Az oldalon könyvajánlókat lehet olvasni, bloggerektől kritikákat és egy csomó írással, írókkal kapcsolatos érdekességet, interjúkat, és a többi.

Titkolt álmunk, hogy olyan  írók legyenek a vendégeink, akiktől az olvasók a lehető legtöbbet tudnak tanulni.

Írja Ada, avagy Varga-Czakó Adrienn, a Kildara tulajdonosa a holnapon, ahogy azt is, hogy…

“Hiszek abban, hogy van értelme. Tudom azt, hogy sokan szeretnénk értelmesen beszélgetni fontos dolgokról. ”

Ezekből is látszik, hogy a kezdeményezésben semmilyen üzleti érdek vagy hátsó szándék nincs, valóban arról szólt, ami, és valóban fórumként működött a dolog, ami párbeszédet nyitott, gondolatokat ébresztett, tapasztalatokat osztott meg és embereket ismertetett meg egymással. Nagyon jó volt hallgatni egyik másik író akár humoros, akár fanyar történeteit arról, hogy hogyan jutottak oda, ahol vannak és mit kezdenek ezzel.

Az egyre inkább kirajzolódott számomra, hogy a blogolásé, az online médiáé a jövő, és minél tovább ragozzuk, sajnos vagy nem sajnos, a nyomtatott könyvek ideje meg van számlálva. Szép is és jó is a kezünkben tartani a könyvünket, de nem piacképes termék most és itt. Ez persze nem azt jelenti, hogy az írók is feleslegesek és hogy semmi értelme nincs a létezésüknek, és csukják be a szájukat, no meg törjék el a kezüket, hogy nem tudjanak írni. Sokkal inkább azt látom, hogy a megélt megpróbáltatások, az elutasítások és az anyagi helyzet miatt megedződtek, erősebbek, elhivatottabbak lettek. A jelen lévő írók mindegyike egyet értett abban, hogy többé kevésbé anyagi haszon nélkül óriási energiával tudnak csak érvényesülni, már amennyire érvényesülésnek számít, hogy a szakma vagy bizonyos olvasói kör megismeri őt.

 

Az biztos, hogy fantasztikusan éreztem magam, még tombolán egy könyvet is nyertem, Gabriella Eld Emlékek Jordan számára című kötetét, valamint beszélgetést két íróval is, ami óriási élményt jelentett számomra.

 

Kívánom neki, hogy legyen még sok ilyen és hogy minél szélesebb réteg ismerje meg őket.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés