Sziasztok!

A mai napon rávett egy ismerősöm, hogy én is próbáljam ki az a játékot, miszerint ahány komment érkezik a posztom alá, annyi tényt osztok meg magamról. Hát termékeny délután volt, az biztos. Bár homályos, hogy mi számít bele és mi nem, egy 50-es számban kiegyeztem magammal. Ha már publikussá teszek kínos információkat magamról, nem hagyom le a blogomról sem. Persze előfordulhat, hogy túl személyes voltam és ezekkel az infókkal erősen a kockáztatom a népszerűtlenséget, és akár még a lebukást is, de mennyi az esélye… nemde? 😀

Nos… Író vagyok vagy mi a csuda. Jó lenne összeszedni a gondolataimat és normális tényeket hozni, nem töltelékekkel kibekkelni a számokat… mondom jó lenne…. nem azt hogy menni is fog!

  1. 17 éves koromtól kezdve nem volt összességében egy év (talán fél se), amit szingliként töltöttem, de sosem voltam még annyira önmagam, mint most, újra egyedül.
  2. Kiskoromban utáltam írni és olvasni. Diszlexiásként nekem kétszer annyi szenvedésbe került, hogy fele annyira jól csináljam a dolgokat, mint a „normálisak.” Mégis író lettem. J Éppen ezért pontosan tudom, milyen nagy hiba egy hátrányokkal küzdő gyereket leszoktatni a küzdésről. Én is hisztiztem, hogy nem szeretem az iskolát, de ha békén hagytak volna, nem diplomázom le és nem írok. Hálás vagyok mindenkinek, aki nem hagyta rám a hisztit.
  3. Feministának vallom magam, és nem azért, mert nem szeretem a férfiakat, hanem mert nem ment végbe, illetve eltorzult a feminizmus vonala, így mind a két nem tagjai csak szenvednek – új társadalmi szerződést kell kötni, egyenlőségen alapulót, hogy egyik fél se tűrjön és szenvedjen.
  4. Imádom a sorozatokat. Míg gyerekként a Barátok közt és az Eszmeralda kötött le, és még anno a Sliders és a Farm ahol élünk számított menőnek nálam, később jött a Heroes, ami új lendületet adott, ma meg AHS, Trónok harca, Walking dead, és mostmár Westword fan vagyok.
  5. Imádom a kultúrát, de herótom van a sznobizmustól. Ez a napokban tudatosult bennem egy beszélgetés kapcsán.
  6. Sokan hiszik rólam azt, hogy jó ember vagyok, pedig én kifejezetten rossz embernek tartom magam. Van is erre egy elméletem: A világ egyensúlyra törekszik, vagyis ha jót tettem ugyanannyi rosszat is kell tennem. A családtagjaim például ki nem állhatnak. Főleg a húgom.
  7. Sokáig azt hittem és a környezetem is, hogy nagyon lusta ember vagyok, amíg rá nem jöttem, hogy megfelelő motiváció mellett tízszer olyan hatékony és kitartó tudok lenni, mint az átlag.
  8. Tudom, hogy lehet boldogság nélkül élni a világban, viszont azt is tudom, hogy a boldogtalanság csúnya bőrt, töredezett hajat, testtömeg változást, életminőség romlást okozó betegségeket és problémaközponti gondolkodást okoz. Ha ez tudatosul bennünk, könnyen felmérhető, hány boldog ember él a földön. Én is sokat voltam boldogtalan.
  9. Egy játék, egy rejtvény vagy egy kihívás általában kimozdít a közönyömből és amíg fel nem oldom, nem tudok leállni, aludni sem alszom inkább, és már- már megszállott leszek.
  10. Ahogy idősödöm, úgy hiszek egyre inkább a természetfeletti erők létezésében. Viszont nem bírom a jó és a rossz elméleteit. Szerintem a világban ezek a fogalmak nem pólusként léteznek.
  11. Imádok filozofálni, főleg, ha másokkal tehetem. Szeretem, amikor a másik ember belső világát megismerem, amikor lehull a felszín, amikor megosztják velem az elméleteiket, a legbensőbb gondolataikat, az mindent megér. És van, amikor elgondolkodom és megváltozik vagy módosul az értékítéletem. Ez alapvetően nem baj egy egészséges psziché esetén.
  12. Kifejezetten antiszociális vagyok a hétköznapokban. Egyáltalán nem esik jól a napomról, vagy üres dolgokról csevegni. Ilyenkor csendre és magányra van szükségem.
  13. Hiszek a sorsban/ istenben/ karmában és így a háromban együtt.
  14. Nem szeretem, ha fényképeznek. Tudom, hogy hülyeség, hogy ellopja a lélek egy darabját, de mi van, ha mégsem.
  15. Úgy terveztem, hogy 25 éves koromig gyermekeim lesznek egy szerető kis családban. Azóta csak egyre messzebb kerülök ettől az elképzeléstől. Nem adtam fel, de már elfogadtam, hogy lehet, hogy nekem ez nem fog megadatni.
  16. Viszonylag könnyen teremtek kapcsolatokat, de nagyon nehezen kerülök valakihez érzelmi közelségbe.
  17. Utálok magamról beszélni, ezért nagyon sok ez az 50 tény… Azt hiszem, azért van ez így, mert azt tapasztaltam, hogy aki csendben várja ki egy vita végét, mindenki őt gondolja a legokosabbnak, vagyis igaz a mondás: Aki csendben marad okos marad.
  18. De képtelen vagyok soha sehol nem kimondani a véleményemet. Annyiszor fogom vissza magam, hogy valahol valamikor muszáj.
  19. Az egyik mottóm, hogyha nem bántottam meg senkit, nem is mondtam semmit. Ez persze nehéz, mert elég erős az empátiám, így mindig megsajnálom azokat, akiket a véleményem sért.
  20. Szeretem a Nyírd ki ezt a naplót és a színezős könyveket, pedig semmi kézügyességem nincs.
  21. Szeretem a gyertyákat. Bár aztán sosem égetem el őket, inkább tovább ajándékozom, de attól még mindennél jobban örülök, ha egy szép, színes, illatos gyertyát kapok.
  22. A kedvenc filmem még mindig az Amelie csodálatos élete, aminek a zenéjét is imádom. A kedvenc gondolatom belőle a ’bukott íróról’ szól, és pont ezért mindig elmosolyodom rajta, ha én vagy más azon kesereg, miért nem elég sikeres.
  23. Tíz évig tanultam zongorázni, mégsem tudok. Ez gáz?
  24. Viszont hat évig ének különórára is jártam… az sem nagyon látszik rajtam.
  25. Az első népdaléneklési versenyt, amin ötödikben elindultam, megnyertem, lepipálva az egyik tanár lányát, aki utána válogatott kínzásoknak vetett alá. Még egyszer elindultam, akkor már csak különdíjas lettem, úgyhogy inkább feladtam.
  26. Középiskolában bármilyen hóbortosnak állítottam be magam, mégis engem neveztek ki az egyik legnagyobb felelősséggel járó feladattal a civil szervezetben, aminek tagja voltam.
  27. Az aprón göndör hajam miatt egy fiú általánosban rám akasztotta a vattacukor nevet, amiért keserves árat fizetett, én pedig az idő előrehaladtával megszerettem a becenevet.
  28. Ugyanezért a tulajdonságomért az első szerelmem báránykám hívott. (én őt cserébe mocskos barib*sz*nak J) Érdekes, mert bár meg kellett volna rajta sértődnöm, mégis tetszett, így a második kedvenc állatom a bárány lett.
  29. Az első számú kedvenc állatom a delfin.
  30. Rengeteget káromkodok és obszcén vagyok, amikor lehet. Szerintem ez könnyebbé teszi az életet. Persze megtanultam munka- és nyilvános helyen viselkedni, nem kell aggódni értem.
  31. Életem legjobb nyaralása (pedig sok jó volt már az életemben) az idén nyáron átélt erdélyi út(ak) volt(ak).
  32. Az életemben kevés nagyon jó barátom volt, de sajnos mind távol él tőlem. Van, aki csak 100 kilométerre, de egyre több a határon túl él olyan messze, hogy még egy sört sem tudok inni velük. Ha lenne egy kívánságom, biztosan az lenne, hogy ne kelljen a magyar fiataloknak megélhetési emigrációba kényszerülniük, hogy ne a létminimum körül mozogjanak.
  33. Sky Jensen kérdései-> Székesfehérváron élek, a környéken éltem mindig is, de a kedvenc városom Győr, ahol kilenc évig éltem és zokogtam, amikor el kellett jönnöm.
  34. Már nagy vagyok, úgyhogy már lennem kéne valaminek. J Bár egyszer azért vágytam rá, hogy az legyek, ami vagyok, és mindent megtettem a főiskolán, majd a munkahelyen, hogy én legyek a legjobb, de aztán rájöttem, hogy ebben a szakmában nagyon torz a mérce, és nem kettős, hanem 100-as mérce van.
  35. És azért nem mondok többet, mert pont a munkám miatt van szükségem arra, hogy álnéven tevékenykedjek. Olyan terület, ami ezzel az oldalammal összeférhetetlen.
  36. Az íráson kívül leginkább zenét hallgatni és énekelni szeretek, bár ezek nem mindig űzhetőek és nem mindenki viseli el őket. Ezen kívül szeretem a kreatív „homokozós” játékokat és elgondolkodtató történeteket olvasni.
  37. Életem során szeretnék hozzájárulni a magyarság büszkeségéhez, hogy mindenki emelt fejjel tudja és akarja vallani, hogy mely nemzet szülötte, valamint emellett a társadalom értékfelborulásának helyreállításához, új, igazságosabb alapokon nyugvásához.
  38. A legrosszabb tulajdonságom, hogy nem vagyok képes elégedett lenni.
  39. A legjobb tulajdonságom, hogy sosem adom fel.
  40. A személyiség típusom INFP-T, vagyis Mediátor, és azt hiszem ez nagyon is jellemző rám. Nagyjából egyforma mértékben extrovertált és introvertált, intuitív, elvi beállítottságú, kutató, 90%-ban óvatos vagyok, igazi tankönyvi példája az idealistának és még a legelvetemültebb emberekben is meglátom a jót, meg a legtragikusabb eseményekben is a jót…
  41. …Kívülről nyugodt, belülről tüzes, döntéseimet nem a félelem vagy a logika befolyásolja, inkább a becsület és az erény. Metaforákban, kitalált szereplőkön keresztül ismerhető meg a lelkem és a titkaim de mivel ezek megfejtésére nem sokan vállalkoznak, könnyen elszigetelődöm…
  42. „…kvalitásai: a ragaszkodás, a kreativitás, az önzetlenség, és az idealizmus, melyek az együttérzést, jóságot és szépséget hívják elő a világból.” Bárcsak így lenne. J
  43. Zsolt-> Három emberhez szerettem volna férjhez menni eddig. Az egyiknek esze ágában sem volt megkérni (egy morális kizáró tényező miatt), a második addig halogatta, míg pont akkor szakítottam vele, amikor végre megvette a gyűrűt,(6 év után) a harmadik pedig megkért, de nem állt készen rá (7 év után sem), hogy el is vegyen, miután kiderült, hogy milyen „zizim” van. Szóval, ha most megkérdezel, azt mondom, hogy soha. De nem azért, mert nem szeretnék.
  44. Blogolni szeretek a történeteimről, verseimről első sorban, ezért kezdtem. Aztán szeretem kifejezni a véleményemet is különböző formában és kiállni azok mellett a dolgok mellett, amit igaznak hiszek. Végül szeretem megmutatni mások tehetségét, akik valamiért megragadtak. És természetesen a világbékéért, alább nem adom. J
  45. Dohányzom, igen. Amikor 14 évesen a barátnőmmel középsuliba kerültünk az első dolgunk volt, hogy kipróbáljuk. Igazán függőséggé a fősulin vált, amikor rájöttem, hogy a dohányzóban kötött barátságokkal átvészelhetem a fősulit. (Például egy Magyarország természetföldrajza négyest is ennek köszönhetek- évfolyamátlag 0,3 volt, egy átlagos vizsgán 200-ból 3-4 ember ment át kettessel.) Azért időszakos leszokásaim voltak.
  46. A globális felmelegedésről azt gondolom, hogy létezik és igen súlyos probléma, de a föld meg dogja oldani, ha mi nem tudjuk, csak ehhez asszem, ki kell majd halnunk, de megéri nem? Földtörténeti szempontból nincs veszélyben az otthonunk, csak mi. (Hogy te mit csinálsz két lánnyal, azt nem tudom, és nem áll szándékomban vacsorára hívni, mert nem főzök, főleg nem férfiaknak, főleg nem, ha akarnak tőlem valamit, étterembe meg azok után nem hívlak, hogy előadtad a kiselőadásod, hogy a „mai lányok blablabla … blablabla”. De én kíváncsi vagyok a te főztödre. :D)
  47. Annamária-> Engem maga a zene jellemez, ezért nehéz választanom egyet, ami leginkább kifejező. A klasszikusoktól a technón át, a népzenén keresztül az alternatív zenékig mindent szeretek. Azt hiszem hangulatfüggő, hogy mit a legjobban az adott pillanatban. Talán most ebben a pillanatban a twenty one pistols- Heavy dirty soul-ja (Can you save my heavydirtysoul?- Meg tudod menteni a nehéz-piszkos-lelkem?) jellemez leginkább. Három napja nem tudom megunni. :/ Időszakaim, hangulataim vannak.
  48. De… Az egyetlen, amit sosem hittem volna, hogy egyszer minimálra is képes leszek bulizni… z valahogy nagyon kiesik a szeretett műfajok közül… hát idén nyáron ezt is megtettem, és még csak különösen részeg sem voltam. J Még amit kevéssé szeretek az a rap, de azért abból is van, ami tetszik.
  49. Eszter -> Nem mindig hozok logikus döntéseket, és sosem szeretnék olyanná válni, aki nem próbálja ki az újdonságokat, mert szerintem az besavanyodáshoz vezet. És akik igazán ismernek, azok tudják, hogy nálam bármit el tudnak érni, ha a bizonyítási kényszeremet piszkálják, mert akkor el „kell” fogadnom a kihívást. J
  50. Kéééssz! El se hiszem! 😀 Mivel igyekeztem beleadni mindent, szokásomhoz híven, ezért remélem lesz legalább egy ember, aki végigolvassa. Na jó, a feléig is elég. De legalább az első ötöt…. Na mindegy, legalább eltöltöttem a péntek estémet valahogy. (Na nagyjából ilyen a gondolkodásom… :D)
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés