Nem is olyan rég olyan megtiszteltetés ért, hogy az egyik legkomolyabb és legjobb blogger is nagyító alá vett a blogján.

Valóban örültem, hogy egyáltalán figyelemre méltatott, már az is öröm lett volna számomra, ha csupa hibát sorolt volna fel, és kifejezte volna nem tetszését. Ugyan nem minden csupa szép és jó, de legalább őszinte, ami sokkal hasznosabb, és sokkal jobban örülök neki.

Nézzük:

“Az oldalt Szabó Ajándék készítette.”
Igazság szerint van egy adminom, a párom, aki elkészíti azt, amit én megálmodok. Persze neki más tetszik, mint nekem, ezért nem minden olyan, mint amit én akarok, és néha meg is lep valami újdonsággal, ami akad, hogy nem tetszik… Az írásokban pedig több bétát elfogyasztottam már, de senki nem bírta a terhelést. Szóval csak a rend kedvéért jegyzem meg, hogy ebben a blogban sok más embernek a szabadideje áldozódott már fel. 😀

“Az oldal megnyitásakor vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba. Teljesen rendhagyó a felépítése, azonban egységes, első ránézésre is szuper. Teljesen egyértelműen el lehet jutni az egyes művekhez. Nagyon tetszik a könyvespolc hatású ajánló, amelyben minden írásról rövid kedvcsinálót is olvashatunk.  Az is örvendetes, hogy a főoldalon szerzői iránymutatást kapunk a honlap tartalmát illetően.”
A bókot köszönjük. Rendhagyó blogot akartam létrehozni, már csak azért is, mert amikor az egész blogolást kitaláltam akkor sem volt mintám, hiszen sokáig egy hozzám hasonló blogra sem leltem, és amikor választanom kellett, hogy uniformizálódom-e, egy ponton túl úgy döntöttem, hogy nem. A könyvespolc ötletére külön büszke vagyok, jól esik hogy kiemelte, ám az adminom több álmatlan éjszakájába került, hogy odavarázsolja, és azt mondta, hogy ilyen kérésem soha többet nem lehet. 😀

“Talán egy dolgot szeretnék itt megjegyezni, mégpedig azt, hogy a fejléc nem tűnik el, így jóval kisebb az olvasótér, amely némileg zavaró lehet.”
Elismerem, hogy ez így van. Van egy nagyjából két- három centis sáv, ami nem tűnik el. Ezen nem szívesen változtatnék, mert olyan információkat tartalmaz, ami arra ösztökél, hogy ez ember tovább kutakodjon, másrészt lejjebb görgetve megjelenik rajta a fejezet címe is, amit én szintén hasznosnak tartok.  Azért hozzáteszem, hogy jó ideje gondolkodunk már egy teljesen új megjelenítési témán, de annak a megvalósítása még technikai okokból odébb van.
“Külön kiemelném, hogy az író, például Szingularitás című művének elején az előszót, mint irodalmi fogalmat, abszolút funkciójának megfelelően használja. (A prológus fogalmáról egy írásomban be is számoltam.)”
Aki ismer egy kicsit is, tudja, hogy nem vagyok a prológus híve. Bár használtam már 0. fejezetet, amiben a történet bevezetése, előélete volt levázolva, de alapvetően nem prológusnak szántam. Ezt a fajta előszót többen leszólták, azt tanácsolták, hogy töröljem. Én ragaszkodtam hozzá, és most először kaptam visszaigazolást arról, hogy jól tettem. Ezért külön hálás vagyok.
“Ugyancsak a Szingularitáshoz kapcsolódóan egy előzetest (trailert) is találunk, amely sajnos nem tölti be szerepét. A fülszöveg és a történet magáért beszél: fantasztikus, a trailer viszont túl hosszú (5:13) és unalmas. A második perc letelte előtt le is állítottam.”
ÁUVCS! 😀 Jó, valójában nem csodálkozom rajta. Amikor egy kedves ismerősömet megihlette a történetem, aki egyébként az első nyers változatot volt olyan szerencsétlen, hogy elolvashatta, az olvasottak hatására, kifejezetten nekem írta ezt a dalt. Nem vagyok olyan ügyes, hogy felrakjam hangként bárhova, ezért úgy döntöttem, hogy a youtube-ra töltöm fel, és onnan linkelem be, hogy hallható legyen a blogon is. Ha már youtube, akkor már készítettem hozzá egy videót is- már amennyire én értek hozzá. Ez a videó még senkinek nem tetszett, aki látta. Nem lehetek mindenben tökéletes, nah! 😀 Egyébként a dal külön pikantériája, hogy a szerző, miután felkerült a műve, riadtan írt nekem, hogy töröljem le, mert hogy nagyon beteg, és hogy ő nem is tudja, hogy hozott össze ilyen agyrémet. Nem is illik bele a zenei repertoárjába, és bánja, hogy megalkotta. Én elmosolyodva visszaírtam, hogy pont ezért a mondatáért illik annyira a történethez: az alkotó, aki meggondolatlanul létrehozott valamit, megrémül tőle, és el akarja pusztítani. Így maradhatott fenn ez a torszülött dalocska, amit én amúgy egyre jobban szeretek, minél többet hallgatom. 😀
“Több írást is átolvastam.”
Ezért megint külön hálás vagyok. A legtöbben úgy kritizálnak, hogy egy sornál többet nem olvasnak. Persze nekem olyannak kéne lennem, hogy minden vesszőmben benne kellene lennie a teljes művészi repertoáromnak, és abból pontosan ki lehessen következtetni, hol tartok a fejlődésben. De nem ilyen vagyok… mint ahogy még a legnagyobb írók munkáiban is vannak hibák. A hiba tesz minket emberré- többek között.
“A történet persze mindig más, de vannak dolgok, melyek mindegyikben felfedezhetők.”
Igen, vannak közös elemek a műveimben. Ez egyrészt fakad abból, hogy több módon próbálom elmondani ugyanazt, másrészt abból, hogy mindegyikben én vagyok, hol így, hol úgy, és ezen nem tudok és nem is szeretnék változtatni, valamint annak is köszönhető, hogy a stílusomhoz hozzátartoznak bizonyos elemek, amiket nehéz szívvel hagynék el.
“Itt szeretnék áttérni az objektív véleményalkotásra. Fogalmazása rendkívül gördülékeny, nagyon élvezetes. Igényes szóhasználatával, nagyszerű leírásaival gyönyörködteti az olvasót.”
Na ezért az egy mondatért már megérte az a rengeteg munkaóra, és végtelen sok átírás, és már-már esztelenül sok javítgatás. Köszönöm.
 “Azt szokták mondani, hogy az ember a saját hibáit nehezen veszi észre. Ez így van, ezért alkalmazunk korrektort (nem összekeverendő a bétaolvasóval). Találkoztam hibákkal, melyeken egyértelműen látszik, hogy elütésből származnak, azonban több helyen fedeztem fel írásjel használatával kapcsolatos illetve helyesírási (néhol súlyos) hibákat. Ezeket javaslom korrigálni a szerzőnek.”
És eddig tartott a győzelemmámor. No sebaj! Az a gond a bétákkal, hogy nem bírják azt a mérhetetlen sok melót, így folyton egyedül maradok. Majd ha nyerek a lottón, fizetek egynek. Bár ahhoz el kéne kezdenem lottózni. 😛 Amúgy abszolút hibaimmunis vagyok. Úgy siklok át hibák tömkelegén, hogy az már szinte művészet. Talán magyarázat erre, hogy rengeteg pdf könyvet olvasok Moon Readerbe- ez itt nem a reklám helye- és ott olyan hibásan látszik a szöveg és olyan rosszul tördeli azt, hogy sírni tudnék, de én megtanultam fennakadás nélkül olvasni azt is. 😀
“Az oldalon számos művel találkozhatunk, melyek izgalmasabbnál izgalmasabb témákkal foglalkoznak. Nem hétköznapi a szerző stílusa, de formabontása abszolút pozitív.”
Tény, hogy erről alaposan megoszlanak a vélemények, van akinek nem jövök be, ezt nem tagadom. De erre a véleményre szintén fülig érő szájjal bólogatva tudok csak reagálni.
“Találunk válogatásokat, más szerzők műveit, egyszóval, a modern irodalom kedvelőinek igazi gyöngyszem.”
És ez az a mondat, amitől minden olyan apróság, ami elhomályosította diadalomat szerte foszlik. Tudom, tudom… attól még nem vagyok tökéletes, nem ülhetek a babérjaimon és nem gondolhatom azt, hogy nincs több dolgom, de legalább egy percre had élvezzem azt, hogy van a munkámnak látszatja, és megérdemlek egy pohár pezsgőt az esztelen hajtásért. Tényleg embertelen munka van ebbe a blogba, és bár minden percét élvezem… na jó, a többségét élvezem… azért nem minden hiábavaló.
Egyszóval köszönöm Emilynek a csodálatos szavakat,
az őszinteséget, és az érdeklődést. Megtisztelt vele.
Ajna

 

 

free themes? 24x7themes is #1 for the best free wordpress themes
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés