Egy világban, ahol még csak Pest volt, ahol nem volt a Duna két oldala között állandó híd, ahol még teljes Pest lakossága alig 100 ezer fő volt, ahol a korabeli írok összejárva felolvasták a műveiket, mert nem nyomtathatták ki, ahol még nem volt Magyarország, zászló, Nemzeti dal, ott volt egy pillanat, egy közös akarat és egy országnyi hős. Nem szabad elfelejtenünk az akkoriak erejét, akik egy nap alatt VÉR NÉLKÜL elértek mindent, amit addig soha, a később feláldozott vért, ami a szabadságunkért vívott közdelemben hullott, és az árát, amit az Aradi 13 vérével és megannyi szenvedéssel fizettünk, mert akkor kárba veszett minden, amit elértek.

 

Pestet 1873-ban egyesítették Budával. A márciusi ifjak 2. pontja határozta meg az országot (a Hazát*) és fővárosát „Felelős ministeriumot Buda-Pesten”. Az első állandó hídunk, a Lánchíd 1848- as átadása a harcok miatt csúszott. A Pilvax egy nagy belsőterű kávézó volt, olyan hely volt, ahol összejöttek a nagy írók, és szabad nyomtatott sajtó hiánya révén felolvasták a műveiket. Ma már olyan furcsa ebbe belegondolni, amikor az első gondolattól az utolsóig kiírhatok mindent a saját blogomra, hogy akkor még Bécsbe kellett küldeni mindent cenzúrára és aki nem tette, azért börtön járt. Akkor írta és ott olvasta fel Petőfi először a Nemzeti dalt, aki feleségével közösen tudatosan készült a szabadságharca, csak a megfelelő időt várták. Egy nap ez az írói kör döntött úgy, hogy ha egész Európa forr, ha Párizs és Bécs mozgásba lendült, akkor nekünk, magyaroknak sem szabad tétlenül ülni tovább. Egy csapat író egy kávéházban… Nem őrület?
Az aznap elfogadtatott határozatok mondták ki először, hogy Magyarország szuverén ország és csak unióban él együtt Ausztriával, zászlaja a piros, fehér, zöld, mely az erőt, a hűséget és a reményt szimbolizálják. Az Osztrák Magyar Monarchia tajgaként függetlenségre vágytunk, ahogy a 12 pontban áll: Unio. Később az utolsó pontot kiegészítették ekképpen: „Unio Erdélylyel.”

Még egy fontos dolgot mondott ki, amit már fel sem fogunk: A hűbéri rend eltörlését. Nem csak Bécs miatt nem voltunk szabadok, az egyszerű ember el sem látott addig, az országnak számos uradalmán nemes urak pöffeszkedtek, akik ekkor már gátlástalanul zsarnokoskodtak az egyszerű emberek felett, a földeken csak az dolgozhatott, az erdőken csak az vadászhatott, a folyók vizét csak az ihatta, aki engedelmeskedett a föld urának olyan dolgokban is, ami túl ment minden ésszerű határon. De mi is van még ebben a mondatban? Az osztrákok igyekeztek az észt magukhoz venni, és nálunk inkább élelmiszertermelést folytatni, közben szipolyozni az arany és egyéb kincseinket, mint egy gyarmaton, tehát az egyenlőség elve alól kilógott a lóláb. De mi egy erős, okos és tartással bíró nemzet voltunk, vagyunk és leszünk, nem nekünk való szerep volt az ostoba gyarmat. Széchényi igen jelentősen beleköpött a levesükbe tevékenységével, aminek a vége közművelődés lett, meg országos gazdasági fejlődés. Ráadásul ott volt nekünk Kossuth, aki politikailag sem volt rest osztrák bosszantás ügyében. Gyakorlatilag nálunk – akárhogy is szépítjük, kozmetikázzuk, sorolunk fel ezer érdemet – itt ért véget a középkor.

A Himnusz egy gondolata, ami Erkel Ferenc 1844-es megzenésítése után összenemzeti jelképpé nőtte magát 1848- ra, ma különösen megragadott:

„S ah szabadság nem virúl
A holtnak véréből”

Ünnepeljük a szabadságot, de elfelejtjük, hogy mi vagyunk az árvák, akiknek a kínzó rabság könnye hő (sírástól égő) szeméből hullik. Meghaltak a nagyjaink értünk mielőtt megtanulhattuk volna tőlük, hogy kell nagyoknak lenni. De még nem késő. Nem tudunk tőlük tanulni, tanuljunk abból, amit és ahogy tettek, amiben hittek. Mert… megvalósult- e a 12 pont vagy nem lett- e valami újra aktuális?

  1. Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését. – Most szabadság van. Asszem. Eléggé ingatag a dolog. A könyvek, a nyomtatott sajtó ára megfizethetetlen, az interneten meg akármikor elveszhet minden közzétett szó. Ami most fenn van, az elérhetetlen, mert elveszik a rengetegben, reklámok és érdekek között. És nem kell sok az elhallgattatásra, egy beállítás megváltoztatásával akár az én honlapomat is eltörölhetik pillanatok alatt. A facebookon és egyéb közösségi oldalon elég egy jelentés és máris többé nem tud belépni az illető a saját oldalára, és minden adatát azonnal törlik. De most még szabadság van…
  2. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. – Akármennyire acsarkodunk és szitkozódunk ez is sikerterülete a 12 pontnak.
  3. Évenkinti országgyülést Pesten. – Nem csak évenként van, hanem állandóan. Ez is sikerült.
  4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. – Hát az tök jó lenne. Talán a törvény a leginkább az, ami betartja ezt. Negyedik pipa…
  5. Nemzeti őrsereg. – Saját hadseregünk, rendőrségünk van, ez is pipa.
  6. Közös teherviselés. – Na, ez már megint egy olyan dolog, hogy egyre kevésbé tűnik közös tehernek, mert nekem korlátozza a szabadságomat, és fáj a fizetésem felét leadózni, és nehezen élek meg a maradékból, így nekem az nagyobb teher, mint annak, akinek számos és jelentős bevételi forrása van. De legalább elméletben mindenki fizet adót, ami akkor csak a jobbágyok feladata volt. Akiknek volt azok esetleg adhattak belőle, ha volt kedvük. És persze volt egy Széchényink, akinek volt kedve, de a többség…
  7. Urbéri viszonyok megszüntetése. – Tökéletesen megvalósult. Bár most, ha úgy vesszük a multik a hűbéruraink…
  8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. – Megvan? Nem is tudom. Hát én sem tudok mindent?
  9. Nemzeti Bank. – Ez is oké.
  10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk. – Végülis ez is megvan.
  11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. – Nem tudok róla, hogy vannak politikai státuszfoglyok, bár olyanok biztos, aki politikai érdekből vesztik el a hatalmukat, vagyonukat. Aztán ki tudja, hogy melyik politikus az, aki csak vádolva lett a bűneivel és valójában csak útban volt.
  12. Unio Erdélylyel. – Hát köszönjük Trianonnak, de ez még mindig nincs meg, és talán örökké csak vágyni fogunk rá. Ez az egyetlen pont, ami egyáltalán nem valósult meg, amire még csak rá sem foghatjuk. Pedig ezt a harcot is együtt küzdöttük. Aradon a mai napig ott az emléke annak, hogy egy vérből vagyunk és ezt a vért egymásért kiontottuk. Ma ott mindenki büszkébben hordja a kokárdát és nincs olyan ember, aki ne menne el egy zászlótűzésre vagy koszorúzásra #önszántából. Nálunk meg ez is már csak arról szól, hogy azt sem tudjuk mi volt, nem hogy tisztelnénk és emlékeznénk rá. (És azt meg ne is firtassuk, hogy nekik mi adati meg a 12 pontból, pedig ők is ugyanezt a 12 pontot kérték. De számukra lehet, egy pont sem állná meg a helyét. Őket ma nem képviseli felelősen Buda-Pest sem, nekik még mindig idegen katonák mondják meg, hogy mi merre hány méter. És lehet- e addig szabad a magyarság, amíg vannak ősi földjeinken véreink, akik nem szabadok?)

Szóval én most ezt a sort szeretném felerősíteni, és kiemelni, hogy a szabadság nem virul a holtnak véréből, szabadságot nem elég megharcolni, azt értékelni és megtartani is kell, azt a mellünkre kitűzni, azt újra és újra megerősíteni kell, mert elveszik. Így minden nap aktuális a mondat, és minden nappal egyre aktuálisabb is lesz Petőfi Nemzeti dalának első sora:

„Talpra magyar! Hí a *haza!”

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés