Ma vállalkoztam arra, hogy megértsem a férfiakat, és miután ez úgy gondolom ‘sikerül’, gondoltam, megosztom veletek.

A legnagyobb hiba, ha általánosítunk. Emberként nem vagyunk egyformák, és a férfiak sem! Mindössze a véletlen lehet, hogy így gondoljuk. Mi alapján sztereotipizálunk? Hát nem tesszük! Mától nem!

Elsőként had mutassam be a roppant kedves urat, aki köszönés után azonnal tudni akarta a helyrajzi számomat. Biztos földmérő volt és szerette volna a saját kertjének egy részét az én telkemhez csapni. 

Az ember sosem tudja mikor jön rá a hasmenés. Nyilván ez a férfiú is túl sok újévi lencsét evett, így pont akkor kellett elfutnia a slozira, amikor rátérhetett volna romantikus oldalának megvillantására.

 

Balázzsal megvolt köztünk az összhang. Rákapcsolódtunk egymás agyhullámaira és máris úgy éreztük magunkat, mint akinek nincsenek korlátai. Ez alatt a  nettó 3 perc alatt, amit együtt töltöttünk, ő megismerte a korlátlanságot, és a végtelen boldogságba belefeledkezve, egész egyszerűen nem tudta féken tartani az a kis beszélgető ablakocska, szabaddá vált… örökre… miattam.

Könnyeimmel küszködve be kell nektek mutatnom a harmadik jelöltet.
Igaz volt közte egy olyan, aki képet kért, majd amikor nem kapott elküldött a francba de a hozzám hasonló lányok ilyeneken már nem akadnak fenn. Azonban ez a fiú megmelengette a szívemet… Elkövettem az a súlyos hibát, hogy emésztettem egy kicsit a belém inzultált mondatot. De amikor 4 perccel később el akart hagyni, megvilágosodtam. Csak szeretetre és megértésre vágyik, amit csak tőlem kaphat meg. Így átszellemülve érdeklődni kezdtem iránta. Amikor ecsetelte, hogy mit tenne, és hogyan lenne mindkettőnknek jó, átértékeltem túlzott prűd gondolataimat, és azonnal arra vágytam, hogy bárcsak ez a vad idegen, akinek talán még két feje is van a lábam közé férkőzzön. Azonban elkövettem azt a hibát, hogy az adatlapját elolvasva beleszerelmesedtem a gyönyörű, szívhez szóló idézetektől és a tartós kapcsolatot keres címkétől és meg mertem kérdezni A VÉGZETES MONDATOT! Minden kiderült! És még… azt sem hagyta… hogy a szeretője legyek… Annyira fáj… :'(

Közben levelet is kaptam. Egy viszonylag régi (több hetes) ismerőstől, akivel 36 darab teljesen normális levelet váltottunk és már tényleg készen álltam neki kitárni a lelkem kapuját. Szó volt mindenről, csak egy dolgot nem hozott fel soha, a szexet. És most ez a levél fogadott… Miért Zoli? MIÉRT????? Olyan jók lehettünk volna!!!

A következő páciens annyira közel állt már hozzám, hogy egyszerűen úgy éreztem, szavak se kellenek nekünk. Messziről elvarázsolt a vad stílusa, a férfias őszintesége, már- már csontomig hatoló borzongás futott át rajtam. Ja, nem az… az undor.

Végül, de nem utolsó sorban szeretném bemutatni nektek a férfi sors legszívfacsaróbb történetét, az igazságtalanság netovábbját, a pokol legmélyebb bugyrát… Azt a tragédiát, amikor- kapaszkodjatok meg, mert nem fogjátok elhinni… – a férfinek túl nagy ahhoz, hogy bárkit megkettyintsen. Amikor csak a legrátermettebb, legéhesebb, legtágabb határokkal rendelkező nők jöhetnek csak számításba. Óh, hát megszakad szegényért a szívem! Lányok, segítsetek már neki!!! Hát nem lehettek ilyen szívtelen dögök!!!!!

Micsoda akadályok az ismerkedésben… Apám… Másoknak fél karja van, meg sztómazsákja, de az mind eltörpül emellett a hatalmas probléma mellett. És látszik rajta, hogy kicsit sem élvezi… Micsoda gyötrelemmel részletezte azt a pillanatot, amikor kiderülnek a titkai. Azért még sincs akkora baj.. kiderítettem, hogy más volt kereken két nő, aki élvezte vele a szexet. Persze egyik sem tartós kapcsolat. Az még neki nem volt. Arra ő még 38 évesen nem érett. Még
sosem szakított úgy senkivel, hogy azt kiabálták neki: És a farkad is kicsi! Borzasztó lehet így élni.

Mint látjátok, ezek a férfiak mind különböző színes egyéniségek voltak. Mindet megismerhettem bensőségesen és egy csepp kétségem nem maradt afelől, hogy kellenek nekem. Mind értékes, érzékeny ember, és én lennék a legnagyobb szörnyeteg, ha nem adnék nekik esélyt.

És most nyilván az ellenpéldákra lennétek kíváncsiak. Volt ilyen még 12, csak ott simán a küldj képet vagy a dugjunk kérdésre nemet válaszoltam és nem jött több válasz. Aztán volt 3 olyan férfi, aki előtte azért kicsit beszélgetett velem, de akármilyen választ adtam nem igazán érdekelte őket, nem a beszélgetés volt a céljuk, és előbb utóbb ide lyukadtunk ki. Egy azt kérte, hogy fenekeljem el, mert nagyon rossz volt, vele nem tudtam dűlőre jutni. Azonban volt egyetlen 21 éves srác, aki nem menekült el a kérdések elől. 

Egész sokáig bírta, mielőtt képet kért volna.

Biztosan rövidre tudtam volna zárni az első kérdésnél, de szerettem volna egy kicsit még egy ilyen csodálatos és érzékeny ember társaságában lenni. Feltételeztem, hogy egy ilyen drasztikus érzelemelutasítás mögött egy szívösszetörés áll. És egy 21 éves srácnál mi lehetne nagyobb trauma, mint egy szívfájdalom. Legalább az kiderült róla, hogy egyszer már legalább volt szerelmes. Azért ez is valami.

És megtört a jég… felajánlotta, hogy legyünk barátok! Gyönyörű szexben dús barátságra vágyom, ahol semmibe vesznek engem és az érzéseimet! Még valahova elvinni is hajlandó lett volna! Még romantikus összebújásra is kapható lett volna!

Annyira udvarias gavallér, hogy még az első alkalommal elméletben el is fogadta volna az önmegtartóztatást. Figyelmes, hiszen megvárta volna, míg én is szeretném.

Mégis érdekelt, hogy miért nem kapcsolat? Nem akart hűséges lenni? A másik rigolyáit elviselni? Esetleg tudta, hogy nem akar elköteleződni és mivel őszinte ember nem akar hazudni nekünk?

De ő csak érzelemmentes szexet akar, lehetőleg ne túl hosszút, nehogy legyen benne valami emberi.

 

És nem fogjátok elhinni. Micsoda romantikus fordulat történt! Balázs bejelölt engem facebookon. Életem párja lesz! Érzem! Igaz nem írt rám és nem válaszol arra, amit én írtam neki, de talán egyszer megtörik a jég.

Nem szeretném boncolgatni  a férfi nemet, de az biztos, hogy ami itt folyik az tragédia. Bizony a férfitársadalom nem arra vágyik, amit mi ajánlani tudunk nekik. Akár honnan is nézzük a dolgot, valahol alapjaiban romlott el minden. És bizonyítani nem tudom személyiségi jogok sértése nélkül, de tudom, hogy a rendesebb fajta férfi sem tud ezekkel a kötődésmentes vágyaival mit kezdeni. És még a kapcsolatban élők is ezektől a gondolatoktól szenvednek. Elrontottuk hölgyeim. Nem ott, hogy elkezdtük a szabadságharcunkat, hanem hogy nem fejeztük be. És hogy a Westwordből idézzek szabadon: ‘ha tudod, hogy nem tudod majd végig csinálni, el se kezd’. Már nincs vissza út! A régi világrend felborult. Kell helyette egy új. Ötlet?

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés