A zivatar egy olyan blog, amin mindenféle dolog megtalálható a könyvkritikától a blogregényig. Többször elemeztem már, de az utóbbi időben sok változáson ment át. Az egyik Láthatatlan Angyal jelölt üzemelteti, Ciara Coldman, aki még ugyan nem érte még el a felnőttkort, mégis úgy érzem, hogy sok szempontból felnőttesebb, mint én, aki már 12 éve próbálok érvényesülni a felnőttek világában. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tini, nincs gyerekkora, vagy nem a tinik tipikus tünetegyüttesét produkálja, csak bizonyos területeken a személyisége érettebb, és a tehetsége is engedni kifejezni mindezt.

Most nem róla jöttem ömlengeni, hanem magamról. 🙂 Persze, le sem tudom tagadni, hogy a szívembe zártam ezt a kislányt, akit még nem ismerek, de igyekszem megismerni, de most azért jöttem, hogy beszéljek egy kicsit magamról. Most először akarok is beszélni magamról, pedig ez ritkán fordul elő. Hogy miért kell nekem ehhez Ciara… nos roppant egyszerű, az ő blogján található személyes bejegyzéseken fogok én is végigmenni. Persze nem saját kútfős kérdések, többnyire a pillecukor blogról “csent” csemegékről van szó, de én nála láttam és az ő válaszai adtak kedvet ahhoz, hogy válaszolgassak. 🙂

 

  1. küldetés

25 furcsa tény1. Betöltöttem a 30-at és ez nem kicsit megviselt.

2. Hosszú kapcsolatokra lettem programozva, de nem a boldogságra.

3. Még mindig keresem önmagam, pedig már volt pár év, amikor azt hittem megtaláltam.

4. Nem bírom a napi rutint, belehalok ha nincs változás az életembe.

5. A családomnak nem része az apukám.

6. Egy húgom van, és ez megjelenik a műveimben is.

7. 17 évesen írtam először egy nagyon durva regényt, amit több óra folyamatos gépelés után töröltem.

8. 18 évesen kezdtem el írni az Ezüst eső című történetemet, amit már akkor életem fő művének szántam, valószínűleg ezért nem készült el még 10 év alatt sem.

9. Az első történet, amit (blogon) publikáltam egyben az első történet is, amit befejeztem.

10. Diszlexiásként kiskoromban gyűlöltem olvasni.

11. Sokszor kalandoztam saját világba már gyerekként is, ami a mai napig része az életemnek.

12. 15 éves voltam, amikor a zuhany alatt eszembe jutott, hogy jó lenne valamire használni az élénk fantáziámat.

13. Apám azt mondta egyszer, hogy nem kéri a bocsánatomat a tönkretett gyerekkorom miatt, mert ezzel hozzájárult ahhoz, akivé válnom kellett, például zseniális író leszek. Mivel a születésnapomat sem tudja, ezért fogalma sem lehetett róla, hogy írok.

14. Nagyon szeretek írni, de beszélgetni kifejetetten utálok. Az a fajta vagyok, aki inkább 100 smst küld, csak ne kelljen felhívni az illetőt.

15. Rendkívüli módon kontrollálni tudom az érzelmeimet, úgyhogy az okoz inkább problémát, hogy egy érzelmet a mélységeiben, a teljes skáláján meg tudjam élni.

16. René Decartes filozófiája, a Cogito ergo sum, avagy a gondolkodom tehát vagyok, sokszor elgondolkodtatott már. Volt már, hogy elképzeltem, hogy a világ nem létezik, mindent az én elmém alkotott, és minden ember én vagyok, meg minden tragédia és boldogság is csak a fejemben létezik. Aztán, ahogy találkoztam más tanokkal megdöbbentett, mennyire hasonló elméletekkel vannak mások is a világban.

17. 16 éves voltam, amikor megkaptam a Titanikot VHS-en. 100 szor megnéztem, és bár megdöbbentett a látvány, és megérintett a történet hátterében húzódó érzelemvilág, nem voltam képes ezt kifejezni magamból. Elhatároztam, hogy addig nem hagyom abba, amíg nem mutatom ki az érzelmeket. Eltartott egy darabig, de végül, amikor süllyedni kezdett a hajó, és emberek százai zuhantak és zúzódtak össze zuhanás közben, végül sikeresen elsírtam magam, aminek furamód nagyon örültem, hiszen bizonyosságot nyert, hogy nem vagyok teljesen érzéketlen.

18. Nem vagyok jó ember, mert allergiás vagyok a virágokra, így nem szeretem őket. Bár a rózsák valahogy mindig megnyugtatnak. Az állatokat sem szeretem különösebben, egy kutyust engedtem be a szívembe, de ő is elpusztult már. Viszont gyűlölöm az állatkínzást. Talán azért nem tudok annyira rajongani az állatokért és a növényekért, mert nem úgy tekintek rájuk, mint általam birtokolható dolgokra, hanem, mint szuverenitásokra.

19. Végletekig aratnofóbiás vagyok, amiről nem is törekszem leszokni. Olyan ember társaságát nem keresem, aki rendelkezik nyolclábúakkal, és sosem utaznék olyan országba, ahol méteres példányok élnek szabadon. Még a nevüket sem szeretem kimondani, és egy kép, vagy csak a gondolat is képes belőlem heves reakciót kiváltani.

20. Úgy éreztem mindig, hogy nem vagyok elég jó, bármit csinálok. De most már úgy érzem, hogy ez az elégedetlenség hasznos, mert fejlődésre ösztönöz.

21. Nem tudom elviselni a túlzottan egoista embereket. Mivel én nem vagyok az, mindig is kerültem az ilyen típusokat, de sajnos mindig a látómezőmbe került egy- egy.

22. Egy kicsit minden ember egoista, még én is, és ezzel szembe kell néznem.

23. Az egyelten, amire büszke vagyok az életben az, hogy írok, mégis mindig kételkedek benne, hogy jó-e.

24. Ódzkodom attól, hogy bármit is a pénzért csináljak. A pénz mindig elveszi a dolgok igazi értékét.

25. A horoszkópom bika, ami egyszerre végtelenül anyagias és egyáltalán nem az. Ez bennem is megvan. Jól bánok a pénzzel, talán 10 évente egyszer van olyan, hogy olyanra vágyom, amire nem telik, de pontosan ezért a tulajdonságom miatt nem is érdekel. Azokat az embereket, akik viszont ész nélkül szórják a pénzt, nem viselem el hosszú távon magam körül.

 

2. küldetés

Egy szavas válaszokat kell adni a kérdésekre. Ciarának nem ment, lássuk, nekem sikerül e.

1. Hol van a mobilod? – Töltőn.

2. Milyen a pasid? – Múló.

3. Milyen a hajad? – Göndör.

4. Anyukád? – Megértő.

5. Apukád? – Nincs.

6. Kedvenc tárgyad? – Tabtop.

7. Mit álmodtál múlt éjjel? – Semmit.

8. Kedvenc italod? – Kávé.

9. Álomkocsid? – Suzukim.

10. A szoba, ahol épp most ülsz? – Magányos.

11. Az exed? – Apuka.

12. A félelmeid? – Nyolclábú.

13. Mi szeretnél lenni 10 év múlva? – Elégedett.

14. Kivel lógtál ma éjjel? – Titok.

15. Mi nem vagy? – Csalódott.

16. Az utolsó dolog, amit csináltál? – Olvastam.

17. Mi van rajtad? – Pizsama.

18. Kedvenc könyved? – Magyarország = Anyád.

19. Mit ettél utoljára? – Krinolin.

20. Az életed? – Szar.

21. Hangulatod? – Csendes.

22. A barátaid? – Messze.

23. Min gondolkozol épp most? – Szökésen.

24. A kocsid? – Suzuki.

25. Mit csinálsz éppen? – Írok.

26. Milyen volt a nyarad? – Rövid.

27. Mi megy épp a tévében? – Pf…

28. Mikor nevettél utoljára? – Tegnap.

29. Mikor sírtál utoljára? – Régen.

30. Suli? – Munkahely.

Asszem sikerül! 😀

 

3. küldetés

Az utolsó morzsa a kérdésekre válaszolás az önismeret jegyében. Ez uncsinak tűnik, így igyekszem feldobni.

  • Mi az amit ma tudsz, amire tavaly még képtelen voltál?

Elfogadni, hogy egy boldogság sem tart örökké.

  • Hogyan állítanád fontossági sorrendbe a következő szavakat: hírnév, boldogság, pénz, szerelem, egészség
  1. boldogság
  2. egészség
  3. hírnév
  4. pénz
  5. szerelem
  • Egyetlen mondatban válaszolj: Ki vagy te!

Egy nő, aki író, és ember is, akinek küldetése van, aki tanítani és nevelni akar, miközben önmaga is tanulatlan és neveletlen.

  • Miről szeretnél ismert lenni?

Egy felejthetetlen regény megírásáról.

  • Ki az, aki mellett jobban érzed magad a bőrödben?

Dolgozom azon, hogy önmagamtól érezzem jobban magam a bőrömben, ne mástól várjam ezt.

  • Mi az a három dolog, amit a legfontosabb számodra egy barátságban.

Ahány barátom van, annyi fajta válaszom. A feltétel nélküli szeretet, az elfogadás és a másikra figyelés talán a három legfontosabb. A többi nem is számít.

  • Mit gondolnak mások rólad, ami egyáltalán nem igaz.

Felnőtt. Csak a korom lett magas számú, a bennem lévő kérdések száma viszont nemhogy csökkent volna, hanem épp hogy nőtt.

  • Mi az a dolog, amit egy hajótörés alkalmával sem tudnál elveszíteni, ami senki nem vehetne el tőled?

Nem ragaszkodom tárgyakhoz. Az egyetlen, amit féltek az az elmém, az hogy meghibásodik, megbomlik, elveszti valamely fontos képességét. Amúgy sincsenek meg a képességeim az ilyen szigeten túlélésre. Allergia gyógyszer nélkül hamar munkaképtelenné válnék, és az első allergiás rohamba belehalnék, szóval nem kellene sokáig kibírnom.

  • Ha lehetne egy üzeneted, amit az egész világ számára eljuttathatsz, mi lenne az?

Élvezd!

  • Mi az, amire azt mondtad, hogy soha, mégis megtetted.

Az, hogy nem fogok gyerekekkel kiabálni. És mégis…

  • Mi az, amiről máshogy gondolkodsz most, mint 5 évvel ezelőtt?

25 évesen a szerelem kulcsfontosságú dolog volt, most már nem az. Társ sokféle lehet, nem biztos, hogy vonzalmon alapult kapcsolat a legjobb.

  • Van bakancslistád?

Fejben van. Mindig csak pár tételből áll, de azt megvalósítom. Ha egyszer nem szerepel majd rajta új tétel, akkor meghalhatok.

  • Mennyire vagy előítéletes?

Szívesen mondanám, hogy semennyire, de hazudnék. Igyekszem ezeket nem prioritásként kezelni.

  • Mit gondolsz, mi az, amire a modern társadalomnak nincs is szüksége?

Ideák jönnek mennek, és most épp a birtoklási kényszer az új idea. Azt hiszem erre nincs szükségünk, ezt leválthatná már valami értelmesebb.

  • Ha visszamennél az időben és elmondhatnál valamit az egykori önmagadnak, mi lenne az?

Sokszor gondolok arra, hogy mi volt hülyeség, és mi volt bátorság. Általában, amikor bátor voltam, egyben hülyét is csináltam magamból. Sok hibát követtem el az életben, és sok mindent meg is bántam. De érdekes módon nem érzek rá késztetést, hogy kijavítsam őket. Belém épültek, és az általuk okozott bűntudat, vagy keménység is épített.

Talán egy dolog mégis van, amit nagyon bánok. Hogy N. Tamástól nem kértem bocsánatot, amikor még lehetőségem volt rá. Azt hittem, hogy nem fontos, amit mondtam neki. Mégis öngyilkos lett miatta. Viszont egy életre megtanított arra, hogy soha nem tudatjuk sosem, kire milyen hatással vagyunk, milyen emléket vagy nyomot hagyunk benne. Remélem hallja a mennyben, hogy a lelkem mélyén mennyire bánom, amit vele tettem, és képes nekem megbocsátani, mert én sosem fogok tudni magamnak. Tudom, hogy én nem a tenger voltam, hanem az utolsó csepp, hogy lehettem volna a végső mentőöv, de én megmentés helyett inkább a víz alá nyomtam a fejét, és végignéztem, ahogy megfullad.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés