Ieyn Zereb

Várok rád

Ezer télen át várok rád,
jéggé fagyott szívemen át,
érzéketlenné, robosztussá váltam,
várok rád ha szívem kőbe is zártam.

Várok rád a kietlen sivatagban,
még ha szomjazok is kiapadtan,
nem számít a vihar, a homok,
én számodra mindig itt vagyok.

Várok rád a háborgó tengeren,
a víz alatt, a felszínen,
kereslek, de sehol sem talállak,
én mégis kitartóan várlak.

Várok rád, mert tudom, hogy létezel,
a szerelemre te is hasonlóan éhezel,
sosem láttalak, vagy fogtam kezedet,
nem éreztem illatodat vagy szereteted.

Várok rád ha meg is halok,
számomra rajtad kívül nincsenek angyalok,
csak te létezel énnekem,
másra nincsen szükségem.

Mások naivnak hisznek miattad,
itt kéne lenned, hogy bizonyítsad,
létezel! és nem a tapsra várok,
nem érdekel, ha föladták mások.

Én akkor is tovább várok.

 

 

Tőkés Hunor

És itt van ez a lány…

És itt van ez a lány, s én szabad rabja lettem,
Minden pillantását, titkon ma is keresem.
Ott van a facebook chat listámon…
…az első helyen!
De én mégsem írhatok rá,
Nem szólhatok hozzá,
nem kereshetem, mikor fáj a szívem,
vagy csak ölelésre, támogatásra vágynék.
Ő már nem az enyém…
S nem is volt soha.
Lelkét teljesen, de testét hús, nem birtokolhatja…
Soha, soha!

Olyan vagyok neki, mint a jövő,
S ő eképp pont olyan bizonytalan.
Nem győzöm feltépni a sebet…
Mit valójában, le sosem zártam,
Magamban…

Játszom a gondolattal, játszom magammal,
azt képzelem hogy csak test vagyok,
s néha így övé lehetek gondolatban.
Mikor nem játszom, mégis kinevet,
s a hiány átjárja testét…
Lelkem eladnám végtelen agyagtestért,
hogy felcseréljem, a lehetetlent,
elcsábítsam újra, és újra, más és más testben,
Szüntelen…

Csak félek, akkor lelkem hiányolná szüntelen…
S én nem lennék más, mint színész,
az életben.

 

Kun Magdolna +

Csak adni akartam

Csak adni akartam abból, amim van.
Átölelni, szeretgetni az élet-viharban.
Megmutatni lelkem azon darabját,
mit nem vérzett még át e kegyetlen világ.

Csak hinni akartam, hogy a jó érzés
megláttatja veled mindazt, ami szép,
ami belőlem sugárzik, belőlem szakad,
amiről hiszem, hogy örömöt adhat.

Csak meg akartam osztani azt a csillogást,
mit szemfényem tükrözött szemeiden át,
miben benne parázslott az-az emberi érték,
mely magában hordta a szív szeretetét.

Csak adni akartam abból, amim van.
Fellelni magam a kedves szavakban,
és elrejtőzni bennük, hogy mindig érezhesd
azt, amik elmondatlan könnyekbe vesztek.

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés