Anya, segíts!

írta: Baranyi Krisztina

sziv21_1

Anyu, kérlek mesélj nekem, milyen volt az első csalódás?

Milyen volt rájönni, hogy ez nem tündérmese, hanem a valóság?

Milyen volt, amikor könnyeid eláztatta valaki vállát remegve?

Milyen volt, amikor a barátaid ott hagytak?

Mondd, régen is volt olyan, hogy könnyeidet elrejtetted?

Hogy volt ember, akinek titkait megfejtetted?

Hogy annyira fontos volt valaki, hogy már alig éltél?

Mondd, az első szerelemtől te is féltél?

sziv21_1

Anyu kérlek, mesélt el nekem,

Milyen volt az első pillanat velem?

Tudtad előre, hogy csalódás fog érni?

Te is féltél másoktól segítséget kérni?

Anyu, sajnálom, hogy nem vagyok jó gyerek,

Hogy nem megyek reggelente vásárolni veled,

Anyu, kérlek nézd el, hogy a szobámba bezárkózva sírok,

Nem tudom, még mennyi fájdalmat bírok.

Nem tudom, hogy egy napos reggelen boldogan kelek- e majd fel,

Vagy könnyes szemekkel, szomorúan távozok majd el.

sziv21_1

Nem tudom milyen lesz, ha egyszer meghalok

De valami nyomot az emberekben remélem, meghagyok.

Remélem, emlékezni fognak mosolyomra az emberek

Régi fotóm segít neked, hogy álomba szenderedj,

Anyu, kérlek segíts, múljon el a fájdalom

Emberek szeméből tűnjön el a fájdalom.

Anyu kérlek, nyugtass meg, hogy nem kell eltávoznom még.

De szívemet már ezer tű szakítja szét.

Anyu, kérlek, ne haragudj rám, el kell mennem,

Remélem arcom örökre szép emléket hagy benned.

two-women-hugging-forgiveness1-e1404394027598

A  verset egy 14 éves lány írta anyukájáról, anyukájának. Az ember csak arra emlékszik általában erről a korszakról, hogy nehéz volt. Közelről látni magunkat, a gondolatainkat, a problémáinkat felkavaró lehet. És szükségünk volt akkor az anyukánkra, bármennyire önállóak voltunk, ahogy életünk végéig szükség lesz rájuk, akárhány évesen vagyunk is. Ha pedig belegondolunk abba, hogy mi vagyunk, leszünk szülei valakinek, akiknek ugyanígy szüksége lesz ránk, még akkor is ha éppen azt mutatja, hogy nem is, még meghatóbb ez a vallomás.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés