Agyam nyitott könyv és te benne lapozol, sok fejezet és regény, novella közül hová kalandozol? Én már nem tudom, ahogy azt sem melyik szerepben, ki vagyok. Természetes, mint a reggeli rutin választások… pedig mennyi a választásod… mint a szavazásnál, hogy hová voksolj.

Hogy épp elhiszed az ellen kampányt, mert látsz benne logikát, vagy csak agymosás? Vagy azért nem hiszed el, mert az agyad kimosták? Gondolatok… megannyi döntés és a nem döntés is döntés, de a legrosszabb. A gyávák fegyvere. Én eldöntöttem, többé nem leszek gyáva, többé nem leszek, hanem vagyok. Ezért vagyok annyi és sok. Sokkal több a teher, ha csak másokra gondolok… jobban fáj… ezért nem nézek tv-t, néha olvasok csak külföldi híreket. Pedig a belföld is sok, vagy inkább cenzúra miatt kevés.

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Szabadgondolkodású költő vagyok, bár a szavaim többnyire öncélúan nekem sokat jelentenek. A költészet számomra olyan, mint amikor egyedül bandukolok a városban, beszívom a város zaját, agyam kattogása új értelmet ad a pillanatnak. Sosem voltam elég önző ahhoz, hogy ne foglalkozzam mások életével, "jólétével", érzelmeivel, pedig tudom, hogy a saját magamra fordított időmből vesz el.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés