A fiú megtörölte homlokát, az izzadtságtól gyöngyei, könnycseppekként hulltak már. Belül érezte, hogy ez nem így kellene legyen, habozott. Rövid sóhaj. Egy álom válik most valóra -gondolta- Végre, ti győztetek! Végre..ti.- Lesütötte fejét, várt! Hogy mire? Tán még o sem tudta, talán csak remélni tudta, de nem jött el. A fájdalom csak tépte szívét, a levegő túl nehéz, túlságosan nehéz… Térdre rogyott. -Nincs itt.. Tudtam.- Azzal ellensége szemébe nézve, még egy utolsó pillantást vetett a körülötte folydogáló vérre, majd meglőtt embereire. Hirtelen elmosolyodott.- Anyád, hogy van? -Micsoda?-kérdezte Max, szemét pisztolyként élesítve- Anyád, hogy van?-folytatta-Csajom volt!-nevetett-Max komolyabb lett, mint valaha, egyetlen dolog volt, amivel még jobban fel lehetett idegesíteni, ez volt az. Gyerek korában, egy ismeretlen férfi erőszakolta meg az akkori prostituáltat, Max apja, vértócsává lett aznap.-Te rohadék, kitaposom a beledet, a kurva anyáddal szórakozz bazd meg!-az erek majd elpattantak homlokán, a permet, beborította a 9 mm-est. A ravaszra mozdult keze. Sebastian, tudta! Így is úgy is ez lett volna, az alvilágban meg nagy volt a zaj erről az esetről, és egy filmből szedett idézet, még egy utolsó fejtörést okozhat gyilkosának, csak egy utolsót. Max felhúzta a fegyvert, a golyó töltve volt, egy élet altatója. Sebastian újra mosolygott, új tréfát eszelt ki, de ezt már Max nem várta meg, a pisztolyt kibiztosította, majd lassan a fejéhez tolta.-Félsz kutya?-Az öcséd aznap félt, mikor az életét vesztette? Oh, emlékszem, nem is volt olyan rég!-O sosem félt! Bátran halt meg, és bátran újra megtenné, csakhogy elkaphasson! -Sosem fog sikerülni! -Valóban, élve soha!-A ravasz beljebb tolódott, a golyó mélyen belefúródott a húsába, megnyitva az utat, a vörös végzetnek. Hirtelen hideg lett. Elejtette a 9 mm-est, egy hang, még egy utolsó mormogás, egy alig kivehető utolsó mondat- Ki?- Ez volt Max Shán utolsó szava, egy utolsó megválaszolatlan kérdés. Amit még Max sem tudott megválaszolni. De ki volt Max, és mért kellett meghalnia, mért neki? És hogyan? Ahhoz hogy kiderüljön, mélyre kell ásni! Nem puszta szavakkal, egy történettel. De hogy is kezdődött ez az egész?
Tél volt, épp hogy az emberiség átszökkent egy évszázadot, s így 1900. Jan. 27-ét írtunk, már olyan pletykák ütötték fel fejüket, a szokatlan hóviharok közepette, hogy egy új szervezet kezdett megerősödni Chicago utcáin. A Hellass névre hallgató banda. Akkoriban, már fiatal korban el kellett döntened, hogy hová is tartozol, mert aki nem vette fel a harcot, azt bekebelezte a rendszer.
A kor leghíresebb Maffia vezére élt e tájban, Al Capone, kinek már neve hallatán reszketett kinek volt esze. Könyörtelen embernek ismerték, még emberei is féltek tőle, nem hogy ellenségei! Ravasz ember volt, és nagyon elővigyázatos, nem sok embert engedett a közelébe, ha mégis, tudta mire számíthat. Nehéz volt elnyerni a bizalmát, mégis pár “zöldfülűben” igen csak megbízott. Ugyancsak tél volt, az emberek zöme otthon melegedett, vagy fagyott meg a nincstelenségben. 1896-ot írunk. Az akkor legfelkapottabb Rose étterem egyik vendége nem más volt, mint maga Al Capone, a többi Maffia vezérrel együtt. Emberei lesben álltak, hogy semmi ne zavarhatja meg az összejövetelt. Igen fontos dolgok dőltek el, az 5 vezér felosztotta maga között a területeket, ezen a napon kerül egész Chicago Al Capone kezébe.A cigaretta füst, hirtelen eloszlott, az ajtó addig nyílt, amíg csak tudott. Tom és Sebastian lép be az ajtón, meglehetősen alul öltözve. -Az alvilág színe, java egy pillantással megelégszik, aztán háborodva kérdi, “Mit keres itt ez a két csavargó”. Bizony nem a vörös bársony székek, aranyozott karfák, ezüst evőeszközök, gazdag világ gyermekei voltak. Egyszeruen nem tartoztak oda. Az ötlet Tomtól eredt, miután a kikötői meló bejött, úgy gondolta, megérdemelnek ennyit. A kor legújabb, legdrágább autóit hozta a víz partra, e két sikerre éhes ember elé. Rövid tervezés után, pár emberrel sikeresen ellopták, majd megléptek velük. A pénz busás volt, soha ennyi pénzt nem láttak, és nem ülhetett csak úgy a zsebükben.- A két huszonéves fiú helyet foglal, szívük megremeg, izgatottak, soha nem voltak ilyen előkelő helyen- Nem engedheti meg a pórnép magának. Már attól féltek, hogy puszta jelenlétük is pénzbe kerül majd. – Rövid idő múlva a pincér hozzájuk lép, fanyar arccal kérdezte, mit hozhat. Bort rendeltek, egész fiatalat, de az árak, valóban kérték a pénzt. Kecses tartással, a bort vízszintesbe helyezte a végétől fogva, szemével a plafont vizsgálta, lenézte az e fajta népet, kik nem az elit társaságból jöttek, s nem töltötték degeszre zsebét. -A poharak koccanása, s a boldogság vérbe torkolt. Hirtelen az ünneplés zaja, a röppenő golyók útjába állt.- Max Shán toppant be, s köszönésképpen a ravaszt húzta meg. Az étteremben kitört a káosz. Senki sem tudta, mi folyik itt, egyedül Max és az 5 vezér.-Bizonyíték került az egyik vezér ellen, hogy ő áll a mészárlások hátterében. Más rendőr a pénzt fogadta el, o csak az életfogytiglant, s tudta, olyan könnyen nem fogja el. Minél nagyobb port kavar, annál nagyobb lesz a bűnöző világ kételye.- Mindenki a fegyveréhez kapott, a lövések viszonzása érdekében, Tom és Sebastian, épp csak az asztal alá tudtak férkőzni, hogy ne fúródjon beléjük a nem oda szánt golyó. Az emberek menekültek, sokan a saját vérükben fuldoklottak, a vezéreket testőreik próbálták kijuttatni, épségben. De ez lehetetlennek tünt. Ekkor újabb 2 ember szált be a fegyverek harcába, ezzel megkönnyítve a menekülést, mivel épp a rendőrök mellől jött. A Rose étterem utáni incidens csak Tomnak, és Sebastiannak kedvezett. Az 5 Maffiának bizonyitott huség, nem veszett kárba. Al Capone bizalommal ruházta fel őket, majd újabb és újabb munkát biztosított nekik.
-Sebastian ! Sebastian, ébredj!- kiáltozta Tom, meglehetősen izgatott hangon.-Mi a fene ütött beléd? Még csak 10 óra van.-Lényegtelen…A helyzet a következő, így van, s nem változik. Szóval, itt volt egy eléggé hűvös emberke, azzal jött, hogy a főnök látni akar minket!-Miféle ember, és kinek a főnöke?-Az alvilágé te! Erről álmodni se mertem volna, tudtam jó ötlet volt aznap besegíteni ezeknek, nélkülünk nem boldogultak volna!-Nem biztos, hogy jót jelent. Te jó ötletnek tartod, nem te lőttél bele abba a bajszos fickóba, a rendőrkapitányba…- Mit árthat, azt se tudja kik vagyunk!-Még kiderítheti.-Minden esetre most nem ez a lényeg! Öltözz várnak ebédre.-Hányra te jó ég.- Egy óra magaslatában.
-Sebastian szeme elkerekedett, majd kipattant az ágyból, a reggeli kávé sem hiányzott már. Elkezdett gondolkozni: -Vajon mit akarhatnak? Nem-e egy másik ügy miatt jött!? Tom hogy tud ilyen meggondolatlan lenni?
A lerobbant autó a kapuhoz ért. Az őr szúrós szemekkel megnézte a sofőrt, haját el-el takarta kalapja, mely barna kobakján fetrengett, szemöldöke dús, szeme mosolygóan tekintett vissza, arca nem árulta el korát, közép testalkatú egyén, egy kis ravasz kisugárzással. Aztán tovább tekintett Tomra, ugyancsak barna szem, barna zselézett haj, öltözete elegáns, tekintete szúrós. Két szép szál legény.-Kik vagytok, mit akartok itt?- Ebédre vagyunk hivatalosak!-Hmm, igen fel vagytok írva.Szóval ti vagytok azok. Sokat tanakodtak a bentiek, kik vagytok, s nem e téglaként segítettetek, bár az a golyó! Szép lövés öcsém, akármelyikőtök volt is! Az öreg Max sajnálhatja, hogy ti ott voltatok!-furcsa egy öreg ez, gondolták-Az biztos! De a kapu még mindig zárva!-mondta Tom dacosan, a szavaktól megrészegedve.-Persze,persze nyitom már.
Tovább döcögtek. Hosszú kacskaringós út vezetett a rezidenciáig, hatalmas birtok volt ez, a rózsákat ábrázoló vaskaput tömör acél fonta körbe, utána a szobrok következtek, mely a kora római-görög időkből maradtak vissza, értékük felbecsülhetetlen eszmei értékű, és ára sem kevesebb, mellettük szemüveges fickók pöfékeltek, gyanakvóan figyelték az eseményeket, az autó tovább robogott, közben egy labirintus elevenedett meg körülöttük, majd egy tó, mi teljesen természetessé tette a birtokot. A villa előtt, már várakozott valaki. Furcsa mód, most nem az a megszokott önteltség fogadta őket, Pathrik a komornyik, alázatos, hízelgő volt olyan ember, ki elhiteti, hogy te vagy az úr. Elkérte az autót, egy kis segítséggel berakta a garázsba. Közben Mathilda bevezette őket, elvette az olasz szabású zakókat – mik első útjukon vannak – majd bevezette őket az ebédlőbe. Al Capone vörös fürdő köpenybe volt, sötétkék írással és díszítéssel. Arca komoly volt, de mikor meglátta őket, elmosolyodott.-Íme itten, a két vendégem. Ha már a múltkori oly balul sikerült, gondoltam tartozok ennyivel.

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés