Versek érzelmekről, szerelmekről, csalódásokról,

boldogságról, boldogtalanságról

és úgy általában a nőkről

1. Kurvák és angyalok (novella)
2. Élvezetes pillanat
3. Hol vagy?
4. Kicsiny kis madaram, egyelten rózsaszálam
5. Hányinger
6. Mint egy Angyal
7. Nem
8. Szex
9. Sors
10. Ölelés
11.Kétlem
12.Magam
13.Gyönyörű álom
14.Valós
15.Hang
16.Eltelt
17.Száraz Vörös bor
18.Elveszve benned (Lost in you)
19.Itt vagyok
20.Lánybarát
21.Szívem (My heart)
22.Kegyetlen veled a menny
23.Ne mozdulj
24.Sexxy
25.Ki vagy te


 

2. Élvezetes pillanat

 

Élvezetes pillanat
Mikor így érzem magamat
Mint az ott felejtett kisgyerek
Tisztelem a szülőket!

Hol vagy, nem tudom
Eltűntél, hát hagyom
Majd eszedbe jutok talán
Mikor szükséged lesz rám.

De jól figyelj ide
Engem elfeledhetsz feszt, de
Ha szükséged lesz rám
Nem leszek ott én tán

Zöldfalaktól fulladok
Menekülni akarok
El, el innen
Hogy hova?
Hogy merre?
Úgy is mindegy lenne…
Hajt az utca vére.

Akárhová nézek
Mindenütt emlékek
Lehajtom fejem
Még most is érzem
Vagy csak egy kép?
Hogy emlékszem-e?Még szép!

Néha nem értelek.
Mikor nem kerestelek
Mikor vártam, hogy keressenek
De tudtam, felejtenek?
Túl fontos lettél nekem
Túlságosan ivódsz belém
De én ilyenkor azt gondolom
Benned már elveszett a remény.

Mikor velem vagy,
Az egy álom!
Tán belőled én is kiváltom,
Hogy szeretsz, azt látom
De feledsz, az rémálom!

Ha bekerülünk valahova
Elkerülnél tőlem máshova?
Vagy csak egy álca
Mának pofájába tolva?
Feledékeny vagy, tán buta
Felejtenél, miként másképp mondva?
De valamit elmondok neked
Elkábított a szerelem
Mint könnyű drog az életet
De ha te kihasználod ezt
Tudd kedvesem:
Nem vagyok az a fajta
Aki ezt mindig hagyja
S értetlenül nézi, látja
De inkább, legyint rajta
Ilyenkor ez a fajta
Gondolkozik el azon
Hogy mire vélje
S ha magadtól nem fejeznéd be
Ha nem vagyok elég
Vagy nem élhetsz nélküle?
Ezt fejezd be.

Én megnyitottam szívem kapuját
De nem átjáróházát
S ez csak egyszer nyílik, zárul!
Tudom többé, nem ámul.

Ne ilyenekből legyen probléma
Hisz tudom több vagy, mint holmi aprócska..

Ha elolvastad soraim
Gondold el szavaim
“Leszarom, és csak az ajtót látom.”
Vagy álom ez,
S úgy igazán megpróbálom…
Fel


3. Hol vagy?

 

Hol vagy kedvesem?
Hol vagy vágy, itt nem terem
Kereslek tűzön
Kereslek vízen
De sehol a nyomod!
Mit az idő elmosott
Vagy elmoshatott
Túl messze vagy tőlem…
Fel


4. Kicsiny kis madaram, egyelten rózsaszálam

 

Egyszer egy rigó, Néha úgy hiányzik:
Ki ágról ágra szálló, Az édes kis mosoly
A hideg tél közepén, Az ajkak csalogatása
Valami kis dal énekén, A tekintete látványa
Elrepdesett az ég tetején Az ölelés oly jóleső érzése
Hogy megpihenjen egy fatövén. Te tudom, sőt érzem
A világnak közepén Hogy ha nem is vagy
Rengő ágak tetején Mindig itt velem,
Ott pihenget ég vizén Nem fogod a kezem
Az álmok szigetén. Ott vagyok, s vagy
Mélyen benne
Csend honolt a környéken A szívembe!
Tán bagoly huhog, az erkélyen?
S micsoda tánc!
Micsoda zene!
Zeng hópelyhek meséje.

Kicsiny odú, jó búvóhely
Ott tán a szív is társra lel.
S mit ad az Úr, hatodik napján
Ott áll egy gyönyörű kislány.

Arcán pirospozsgás élet
Szemében látni az óceánnyi képet
Mi engem csak úgy éltet.
S e szív ma, új utakra tévedt
Ébren álmodva, csak azóta élek!

Hidegből melegbe
Csendből lágy zenébe
Úgy repdes a szív
Úgy..
Már kicsit sem dideregve.
Fel


5. Hányinger

 

Hányok ettől az elcsépelt
“Szeretlek” szótól
Amúgy is, az igazi szerelem helyett
Nincs ami pótol..
Még ha igazán érzed, s mondod
Szívemben én másra gondolok.

Hiába vagy jó, nekem való
S tán egy estéig, útra való
Reggel úgy is búcsúzom
Búcsúzóul, a szívem nem adom.

Ez egy gonosz világ, szarok az emberek
Köztük élek, s egy idő után olyan leszek
Már nem bánom, mert még nyitva vannak a sebek
Szívemből száraz vörös vér csorog
S a savtól a Föld rothad, ahogy forog.

Nem vagyok se szép, se jó
Se nem neked való
Egy szerencsétlen alak
Aki csak egy estére jó
A baj nem veled van, inkább velem
Hiába, ha neked fáj, nem nekem.

S bár ezt nem publikálom
Brassót rohadtul utálom
Vele a volt szerelmemmel
Ki egyszer elmegy, majd vissza jön
S mikor látja a szerelem elönt
Újra padlóra küld, ledönt.

Bárkit kihasználtam, kit nem szerettem eléggé
Csak tiszta szívből sajnálni tudom, s aggódni
A bűntudatommal együtt élni.

Öngyilkos nem leszek, remélem
Egyszer eljön, bemérem
“KI megérdemel”, s nem úgy mint eddig
Hogy nem ér fel, nem máshogy agyilag.
Fel


6. Mint egy angyal

 

Mint angyal, úgy röppentem szárnyra
Többé nem nézve, erre a világra
Gondtalanul repülve, szartam a világra
Nem törődve búval, bajjal
Tékozlón, sodródtam az árral

Fejem puha meleg párnákon
Angyali ded, pihent mellkasomon
Éreztem az életet
Végre szabadon élhettem
A bánatomat elfeledtem!

Tudtam győztem, végre én is nyertem
Nem csak a padlón, vérben feküdtem
Álmodtam, álmodtam szépeket
Olyanokat, mitől a szívem is…
…megrezgett!

Nyitott szemmel, nehéz élni
Tudtam, a tűztől nem kell félni
Mellette biztos voltam..
Hittem a jóban, (a rosszban)
A nem Földi álmokban

Nyílik a szemem, miért kattan a zár?
Hideg van, véres az ágy!
Szívem hevesebben ver
Testem mozdulni miért nem mer?

Hol az álom?? ez egy rémálom?
Már vége? Hol vagy? Szíved sem látom..
Előttem csak gyönyörű rideg város
Hideg szívű emberekkel, rám minden káros..
De tudod mit nem bánom.

Én ide tartozom,
Én az új boldogságot innen várom
Elmegyek, elmegyek.. már alig várom
De Sepsiszentgyörgy marad, örökkön világom.

Fel


7. Nem

 

Én nem akartam, de te elkezdted
Te befejezted, én mégis szerettem
Te elkezdted, én folytattam csókokkal
Te befejezted, én már nem értettem
Elsétáltál, elsétáltál, örökre elsétáltál.

Fel


 

8. Szex

 

Vannak olyan részek
Melyeket cenzúrázni kellenek..
De itt se cenzúra
Se fali óra

Tudod vannak olyan emberek
Melyek levegő helyett
Szexszel ütik el életüket
Semmi beszéd semmi flört
Itt a dákó meg a sör..

S telnek a napok
Unalmasok már a faszok
S mégis nem tudnak átállni
A kisagy vezérel
Éjjel nappal vaskézzel

Nincsen akarat
Csak szexszelni szabad..
Hányszor fulladt romantika
Oh, mézédes orgia

Gondoltad hogy leállsz?
Egy nap csak szalutálsz?
Rosszul hitted kis koma
O az úr, a bestia

Úgy táncolsz ahogy ő vezet
Csak lánnyal töltsed el

Szerelmed átölel
Édes szavakkal, szívedhez figyel..
Te viszonzod, nyáladzol
Egy cél hajt .. hát megkaptad

Tudod szarügy
“Óvszernélkül hadügy”..
Egyszerű próbálkozás
Nekem nem kihívás..

De ha nincsen, az szopás
S nem az te félnótás
Azt csak te szívod komám
És az nagyon gáz

A nőknek néha szar?
Hát tudd meg milyen baj
Egy hét tiltás
Mennyi várakozás
Félelemre tekint
Ki a biztonságot feladja
S várhat a jóra

De milyen érzés a fájdalom?
Mert fáj az bizony..
Miután megvolt az esti
S a pasi még nyüstöli..

Mi tagadás szipka
Férfinek lenni móka?
Azon kívül, hogy az agyad tripla?
Egész kellemes kivéve a tócsa..

A szexről ki is mondta
Hát ez aztán nem nagy munka
De annál nagyobb a gondolkodás
Mind igaz ez az írás?
Biztosan?
Hát te döntsd el…

S oszd meg kételyed
Lánnyal vagy fiúval
Próbáld ki milyen is
Ha nem csak duma
A biológia…
Fel


9. Sors

 

Én csak várom, hogy a sors
Felrajzolja neved szívem kapujára
Hogy mosolyom, érted igazzá váljon.

Az idő túl kevés
Minden napi szenvedés
A jövő bizonytalan,
Sötét fátyol fedi
S ahányszor le próbálom tépni
Igyekszik minél jobban ellökni

Oly nehéz, megannyi lélegzet
Mikor nem tudom: kiért?

Nem kérnék én többet
Se keveset
Ne váltsd meg a világot nekem
Csak rabold el a szívemet
S add nekem a tiedet

Én megpróbálnálak igazán szeretni.
Fel


 

10. Ölelés
Ölelj meg egy napon, hogy újra éljek
Súgd a fülembe, veled maradok végleg
Tudod jól vigyáznak ránk az angyalok.
A lágy pázsiton, fölöttünk az ég, s csillagok
Mint szemünkben a fény, mi örök, úgy ragyognak
Ölelj, s mondd tiéd vagyok,
Tedd meg értem, mert érted ha kell, halok!
Hogy elraboljanak tőlem, sosem hagyom!
Mert több van bennünk, nem gondolom, tudom.
Hisz lelkünk egymásba folyt, a Hold alatt
Itt vagy mellettem, a szívünk rak körénk falat
S lesz itt ház, gyerekek,
Tudom boldog leszek majd veletek.

Ölelj, mert nélküled szívem didereg
Súgd a fülembe én igazán Szeretlek!
Ettől mindig megnyugszom,
Ha világban már magam nem találom,
S gondokkal csak magam látom.
Hazudj még, hazudj még nekem,
Hisz attól tudod megnyugszom, édesem.

Fel


11. Kétlem

 

(Tegnap estétől, mostanáig)

Eddig sem értettem, csak nagyon féltettem, hogy ha létezik, ne rajtam múljék, vagy azon, hogy mulasztottam segíteni legyőzni, vagy csak megsebezni. Démonok, szellemek, Isten, teremtmények? Nem értem, kétlem, félek! Félek, hogy általuk elveszítelek. Hisz jobb a félelem, minthogy egy nap, vagy ma reggel, vérben ébredjek, s mégis egy sebből vérezzek.
Furcsa, új ez az esemény. Átaggódtam egy egész estét, s mintha mi sem történt volna, ő meg mással menne Besztróba? Kétlem, hogy értené, hogy nem csak ő szenved, hogy nem csak őt érinti meg. Hol voltak ők akkor, mikor kellettek, olyankor mit tettek, sört emeltek? Nem másért, csak rosszul esik a tudat, hogy “semmi sem történt”, csak épp ölni tudnék. Féltékenység? Hmm.. nem, rossz cimbora, mindenkinek megvan a saját ügyes baja, csak nem mindegy, hogy tölti el, ha megint kék zölden múlik el, ha az történik, mint mikor ott voltam, vagy a zöldtől megvallva, újra a világból kimászik. De jó lesz újra… Mint akkor Besztróba. Akárhogy is legyen, elegem ne legyen, mert ha ez az egész nem múlik el, indul a csata, a világnak kibaszott zaja. És az kell a kurváknak, kiknek mindegy mi, honnan csak legyen. Ez amúgy a vita, míg az olvasó félre nem érti. S a szöveg? Nyugodni térő köpet.

Fel


12. Magam

 

Hosszú, hideg és egyedül didergek,
Magamban, a nagy űrben, itt benn.
De jól is van ez így, egymagam, biza jól!
Hisz senki nem értheti, agyam mit gondol.

Kitörölném a rosszat, csak a jó maradhatna,
De akkor újra egy magam lennék a négy fallal,
Az emlékekkel egymagam, magammal.
Űrben vagy bűnben, megmarad minden amit tettem.

Félek az élettől, a szótól, félek a naptól,
Attól melyben magam elkárhoztatom.
Nem pokol lángja égeti porrá testem,
Hanem az űr felemészti lelkem.

Pusztulásom nem a tör a hátamban,
Saját magam áldoztam magam javára.
Beletemetkeztem a rossz érzésekbe,
Bele mélyen, a nagy ürességembe.

Az űrbe, a semmibe, megvakulva,
Némán és hallatlanul magamba,
Egymagamba omolva, darabokra törve,
Szakít cafatokat ki belőlem apró tőrrel.

Az ürességem köré szép nagy falakat,
Ne láthassa senki, mert túl nagy falat.
Magamban gondolom, saját magam a gondom,
Saját magam harcolok, saját magam hibáztatom.

Félek, hogy veszítek, újból padlón leszek;
Köszönök neki, s még egy darabig ott fekszek.
Gondolataim, érzéseim között teszek-veszek,
A jóra és a rosszra egyaránt rá lelek.

Üresebb minden, amióta jobban félek.
Az üres falak közé semmit be nem engedek.
És ennek ez a természetellenes rendje,
Mert egyszer minden fal megreped.

Megreped, betol a szomorú szeretet,
Mert hát ez is a halál komédiája.
Vész után játszd csak a szereped,
Ez az űr lehet életed légzsákja.

Hosszú és hideg, inkább egyedül didergek.
Magamban, a nagy űrben, itt benn.
De jól is van ez így, egymagam, biza jól!
Saját magam őrülete, magam vagyok.

Fel


13. Gyönyörű álom

 

Gyönyörű este,
A Holdvilágos estébe temetve.
Csak a szerelem ordibál a sarokból,
A rendetlenség sarkából.

Őrült módjára sziszeg!
Hogy a fej fájdul meg..
Zakatol és hajigál,
Mindent átformál.

Hová veszett a szép?
Össze szakadt, mint a kép…
Nem segít a ragasztó,
Az csak tovább mulasztó!

Elvonulok elbújok
Tán vissza sem fordulok,
De mit csináljak, ha fáj?
Az alkoholt nem bírja már a máj!

Ajtó csapkodás
Förtelmes lázadás
Érdemes a maradás?
A boldogság? Az más.

Zűrzavaros éjjel
Hideg, nyugtató kéjjel.
Üres lett a világ!
Nincs sehol egy Virág.
Bandukol csak árván
Micsoda látvány.
Aztán csak egy árny
Egy tolvaj lenne tán?

Nincs pénzem
Azt hiszem, se szívem,
Mit lophatnátok !?
Életem oltanátok ?

De egy gyönyörű szempár megcsillan
S az ég két szép ajtaja megvillan.
A mennyben sincs ilyen csoda!
Ha nem szólna szám, mi lennék? Ostoba.

A pisze orr mellett
Kicsiny kis arcocska
Gyöngéden simítani, mily jó volna
Vagy átölelni, szívtől szívig
Harcolni érte, utolsó vérig.

Csodaszép álom!
Bizony, ha te lennél a párom,
Sosem bántanám, kicsiny kis Virágom!
S ha még is, azt jó előre igazán bánom.

Barátom már látom,
Ízlésedet egyenest csodálom!
Nem baj ha eztán én áldom?
Csak a beleegyezésed várom…

„Már nem érdekel, nem is bánom,
Más is van e világon…
S egyelőre másé szívem,
Úgy sem hiszem, már lenne esélyem.”

Tudod barátom,
A lány egy álom!
Gyönyörű, s felkelti világom,
Szavait tengerként imádom!
„Reggel van már!
Most mégis csak kár,
Hiba volt tán..
Hagyjad most már!
„Megkedveltem..
Hibáimat nem értettem
Ez után sem fogom,
De bírom!
S most, hogy feleszméltem
Mindent jóvá tettem…
Ő életemben, a második pecsétem!
Vagy második személyem?”

Tűz a szemében,
Láng a lelkében
Düh tengerén hajózik
A csend szigetére pályázik!

Haza fele hajózik a Kapitány
Árulást sejt, s versenyt !
Érzi kardjának vér vágyát
A nem várt látványát.

Éjjelek múltak gyönyörded álomban
Nem féltem, hogy elveszítelek, tudtam.
Túlságosan olyan voltam
Ki nem adja fel, vissza nem fordultam!

Nem biztos, hogy esek eztán új álomba
Most még hittem, mint télapóba
Többet látok benned,
Egyszer Te is megérted!

Ringassuk egymást, Csodaszép álomba
Nem veszíthetünk elvégre semmit rajta
Én mindig ott leszek
S csak gyűlnek a tervek
Csak légy igazán velem!
Érezd át a tervem.

S ahogy telt az idő,
Oda vissza voltam érte
Csókjai elvarázsoltak minden este
Érte dobbant a szívem
Istenben is érted hittem
Azt hittem ő hozott egy angyalt
Kit mellettem tart örökké majd!

De hazudott az ég
Félre értelmeztem a jeleket
Nem jött még el az ki
Kit csak remélek..

Elmúlt a nyár
Vele ő is..
Tán hónapokig fájt is…

Csókját másnak hullajtja az ősz
Te gyerek, egyszer majd fel nősz
S észre veszed, mit tettem
Észre veszed ki lehettem, volna
Ha értékelni tudtad volna.

Azóta magányomban mosolygok
Hiába jön akárki,
Úgy sem tudom feledni..
De nem is akarom
Mert emlékezni fogok erre,
S megválasztani most merre
Hisz hiába a szép mosoly
Dús kebel, meg nem adom!
Nem adom, mit egykor oly könnyen
Nem én!
Nem feledtem én semmit sem.

Alvó oroszlánként arcodat figyelem
Hiába hazudnál, a naivat nem érezhetem
Nem hajtom le fejem
Se neked, se másnak
Hazug ribancnak, vagy árnynak
Szívem húrjai csak egy angyalt várnak
Kit várok, utolsó vasárnapig áldok
S nem csak szemeimmel látok
De szívembe is zárok.

Fel


14. Valós

 

Az érzelem tajtékzós
Néha jó, néha fos
De mi ez a sajnálat
Látom az összes szemetet
Körülötted libegnek
S te hagyod
Hat tépjenek
Hát tévedek?
Mikor arcodon látom
A kék eget?
De érzelmeket
Azokat elvesztetted.

Gyűlölet, szeretet
Egyik sincs lelkemben
Csak kiöntöm a szavakat
Mint szárazból a zuhatag
Jó lenne néha
Kicsikét befogni
Szavakba, életbe, nem bele vágni
De ez csak én vagyok
De legalább itt vagyok
Te hol vagy nekem?
Mikor igazán kellesz!
Hogy megments
S magadat is mentsed

Nem tudom mi folyik
De én eltűnök
Egyre jobban
Csak húzom a szavakat
Nem nyújtod kezedet
Akarod, hogy menjek?
A tűz útján
Megint csak égjek..?

Fel


15. Hang

 

Hang suhan a szélben
Hűvös fagyos télben
Átsuhan az ablakon,
Hatalmas nagy falakon.

Belereng a Föld is,
A dobhártyám is .
S még is kell nekem,
Boldoggá teszi életem.

Egy legális drog mit hirdetek,
Világ végéről is szerethetek.
Nem tiltja meg ezt senki sem..

A hang terjed
Szívemig ér s megszáll
Magával ragad
Táncra kellek
Zene füleimnek..

Veled kelek veled fekszek
Te mindig itt vagy nekem
Tán néha ivásra viszel
De mindig a szám fülemig ér
S mehet a láb kéz mozgás.
Fel


16. Eltelt

 

Eltelt a nagy szerelem
Maradt a gyűlöletem
S gyerekes érzések
Mik nekem szólnak
A múltból
Még vissza vissza maradnak

Mért kínzol kisgyerek?
Mit ártottam én neked?
Elátkozod életem..
Egyszerű még is oly csodás képeket
Napjaim ..
Mit beárnyékol most a harag..

Megmutattad ki vagy ám
Az idő még se elég tudás
A gyűlölet az igazi kihívás
Mitől már arcod is egész más

Már nem érdekel léted
Ezt is elérted
S tényleg megérdemled
Azt amit okoztam
Hogy azon az este
Ott hagyódtál

Akkor a tudás vezérelt
Most a harag dühe önt el

Megvádolsz megsebzel
Azt hiszed így megelégszel?
Mit gondolsz jól tudom
De a fájdalmat haragot elhagyom
Nem érdekel bántó szavad

Itt az új énem
Nagyon tetszetős
Kizár ő mindent
Mit eddig éreztél
S mit éreztem

Új melódia
Már nem érdekel senki múltja
El vagyok én temetve
Sok évre tőled TE.
Fel


17. Száraz Vörös bor

 

Mikor mellettem ért a hajnal én a mennyországban jártam
Csillagok közt nem, hogy egynek, te voltál a világom
Szívem úgy gondoltam neked áldozom, s ajándékozom
Elfogadtad, s úgy hittem érted elkárhozom!
Aztán teltek a napok, múlt az óra
Egy gonosz álom villant fel újra
Egy álom, mi megváltoztatta a világom
Mely rádöbbentett arra,
Hogy eltávolodtál már, felszálltál magasra
S én maradtam itt lent, egyedül, magamba
De nem hittem egy buta rémképnek
Bíztam benned, s bennünk, szirén éneknek
Bár eljött a fekete Péntek, majd Szombat
Mely rádobta szívemre a vizes lepedőt
Pénteken hajnalt láttam reggeltől a munkába
Fáradt lelkem egyetlen piciny ágyra, s párjára
várt volna.. várt, csak várt, de hiába.
Nem talált csak hideg ágyra!
Fekete volt a Péntek, s azzá lett a szombat
Mikor megtudtam, szerelmem még otthon van, s lesz
Enyém aznap sem lesz, csak takarít, csak magáért tesz
Mámoros hajnal volt, emlékszem arra
Mintha ma lett volna, úgy sodródtam jobbra-balra
Haza fele hajóztam, bortól eszem elhagytam
Ezt mondogattam:
“Az álom megtörténik, az álom igaz lesz, végünk, végem lesz”
S másnap szomorú volt, s lesz a vasárnap
Másnaposan nem jó, ha kivágnak.

Egy csésze fekete, melléje a sör ízes elegye
Csak a lánynak ne volna szintén kék a szeme!
Ebből szívemnek volt már elege…
A nagy csibész, a régi bűntudat nélküli vitéz
Ott ült egy gyönyörű lánnyal, a szó csak szárnyal
Minden adott, elfelejthetné egy új románccal
De hideg a szíve, nem melegítheti más, ne tegye!
Egy ölelés csak annyi, azzal zárult az este
Nem kell szívpótló még. Még ne!

Nem vágyott ő másra, nem vágytam senkire
Aztán párszor csakugyan megesett, hogy a decis pohár elesett
S tánc egy Spanyol lánnyal, csókok csatája
Tüzes lány volt, zsuppant is az ágyba.
De mi értelme, ha még a sex se oltja szomját?
Hiába dicséri a lány, akármelyik porcikáját
Nem tőle várná, s nem tőle kellene
De ő nem lehet közötte
Márt azt se tudja hol az esze
Nem tudom, ő merre?

Majd jött más, volt más, lett is más
Szerelmesek is lettek, de egyik se lett társ
Ők szerettek, keseredtek, egyedül engem feledtek
Én mást.. vagy csak próbáltam, az enyém más…
Más volt a hangja, más volt a mozdulatja, másképp beszélt
Más volt ahogyan mesélt. Az érdekelt…

S a világ, a világ elbújt, ahogy a bánat is
Csak idő kellett neki, lassan átvette helyét más is
Edzés, borozás, bulizás, más.. tanulás
Hmm.. a mindennapok homályába merültem
S magamtól messzébb kerültem,
mint valaha.., mint madár ki csak utazna.

Az ég vörös rózsává vála, Kézdin volt egy lány, neve Klára
A lélek tán vigaszt talála, s az egyik volt szerelem is
Kacsingat a világra, tán ők lennének szemem új világa?
Egyikük talán, egyszerre nem, hiába..
Végre nevetek, végre örömtől is sírok, nem gondolkodok
De jött egy hívás azon csak megvillanok!
Miért most és miért kellek?
Egy tervet látok, de mi a fenének?
Nem, nem megyek ( nincs kedvem, nem keveredek, kavarodok újra).

Rendet rég raktam, port úgy se mártottam
De az égett füzetekből kicsit sem forgattam
Tettem ide-oda, de csak ott voltak
Csak nem jól voltak.. itt nem.
Ideje szembe nézni vele, ideje találkozni vele
A szemébe mondani, hogy ő tette, elvette…
Ideje találkozni, oda adni.
Erős vagyok, nem lehet rossz a vége!
Nem leszek újra magam alá temetve!

Előttem a zebra, pár lépés választ csak el
Te jó ég, pont így nézett ki, nem feledtem el!
Nem értem, azt mondják a szerelem vak, s én vak is voltam
De ő ugyan olyan szép még most is, ugyan olyan gyönyörű
S mintha hetekkel ezelőtt lenne, mintha nem telt volna annyi szörnyű
este, reggelig a halál keblén fekve.. mintha ott lennék
S ő újra enyém lenne, úgy beszéltük el mi történt
Azelőtt, azután.. s közben.
A gyerek belőlem néhányszor meglökte, gyöngéd teste repült
S vissza lökte, nevette.. láttam igazán nevette
A vicc, s a sejp szavak zenéje úgy ivódott fülembe
Mint, pár szerelmes est meséje.
Mintha a madár vissza repült volna, hozzám le
Úgy voltunk ott ketten karöltve, ölelkezve
De ki nem engedett volna szerelmes szemeinek
Annyi hiányzó csók mellett.

Ilyen volt látni újra őt
Ilyen volt érezni, a soha el nem jövőt
Mert még mindig csak ő jöhet el
Hogy ne mellette, vele táncoljak
Ő rabolhatja, egyetlen mosolyomat
De hisz e ő neki az ifjú, annyi baj után
Hogy ki eddig nem kereste, életéből törölte
Most újra ott lenne igazán mellette
Komolyan gondolja, vagy megint megunja
Tán szívemet a torkomba, pillanatnyilag dobta?
S noha eszem nem engedné a sírból a szívemet
Előtte nincs akadály, úgy is kimehet
Kimehet, ha nem vérezve jön vissza
Megígérni ezt nekem ki fogja?
Ha más nem, ő neki kell tudja
Hogy a távolság, újra gátat szabna?
Mert, hogy ha igazán szeretsz
Nem lesz akadály, se isten, se távolság
Csak mi ketten, Holdnak árnyékán
Lecsukva szemeink, egymás karjain
Az idő múlásával egyre közelebb
S nem választ el se jobb, se szebb
Hisz nem ő lenne csak portéka
Egy kő az ujjamra, ujjadra
Hisz aki szeret, lemond a Földről
Hogy a világot csodálja!
Mert aki szeret lemond a Földről,
hogy az igazi virágot csodálja.
Fel


18. Elveszve benned (Lost in you)

 

Mindent elkövettem
Minden érzést kizártam
S most itt állok üresen
Várva a kulcsot, mérgesen

Hová lett a kedvesem?
A homály fedi rendesen
Vele visszatérne érzésem
S nem egy lány lenne a sötétben

Sok embert ismerek
A levegőben szenek
Minden lélegzet egy út oda
Ahol tudom még nem jártam soha

Beszívom őket mérgezzenek
Had szívják ok is véremet
Mind csak selejt én nekem
Némely szükségre jók nekem

Minden nappal egyre jobban kívánom
El akarok veszni , újra élni , veled!
El akarok veszni benned , csak hagyd
Én meg adnék mindent neked
Még az igazat is, ha szereted

De én még mindig úgy érzem
Nem látom azt a leányt
Kit szüntelen kérlelek
Az angyalt aki világot teremt
S cserébe virágot kap szívből jövőt

Az Isten embernek teremtett
Hová lett ez, ő bezzeg elveszett
Én is, akarok veszni benned
Éld velem életed, s megmutatom,
Milyen az mikor igazán szeretnek.
Fel


19. Itt vagyok

 

S itt vagyok kedvesem,
Nem bújok tova,
Csak elrabolt
Ez az ostoba..

Szinte meztelen vagyok itt,
Nem ruhától, mindentől megváltam,
Csak szemed pillantását vágyom, keresem.
Fel


20. Lány barát

 

Édes lágy zene szól valahonnét,
Láttam ma is azt a szép lány barátnét
De nem az a barátféle, lány barátot
Hanem akiért szívem táncolt.

Ti nem érthetitek,
Nem voltatok ott!
Két ember volt, ki a padon megfagyott.
De úgy nevettek, mint két beszívott…
Egy igaz barát, kire ha kellett
A másik is számított.

Számítottam, s számítok rá
Legyen az búbánat, teszek rá
Folyik a hülyeség a bús szó után
S ekkor jött, a lánybarátné bután.

Lány barátné, mondá
hogy legyünk csak barátok
Majd tudod, mindig meghallgatlak, rád számítok
Kiteszem érted a lelkem hiába
Kiköpöm a szívem a kukába
Vagy neked nem tetszek, legyünk csak lánybarátok
Vagy a sötétbe ámítok, hogy ezek csak rémálmok.

“Hiába vagyok jó, vagy szép”
Lány barátnék kesergék
S én kesergem azt a padon
Hogy lány barátból elég van a faszon
Pedig nem is nézzük barátnak, még is ilyen a viszony
Pedig nem is érezzük pajtásnak, hisz nyalod a faszom.

Ha le akarnál szopni, én akkor is csak
lánybarátnak tartalak
Mert rút vagy, vagy esetleg egy ribanc
S elmúlik majd, ha ellőtt a suhanc
Utána legyünk csak barátok
Hisz ezt tőletek tanultuk, mi fiúk
Mert egyik ágyból a másikba másztok,
S ha egy újat láttok,
Ránk már csak barátként gondoltok.

Használj ki nyugodtan
Én úgy is csak kedvellek
Én úgy is csak szeretlek
Én úgy is csak lány barát vagyok neked
Hiába vagyok a Földön
Ki ha bajba vagy is kereslek
Ha hülye vagy, se feledlek
Hisz én megértlek…
De ez milyen séma
Hogy akármi legyen, egy faszkalap
Faszát szopod néha

Ahelyett, hogy királyné lennél
Szívem trónjára ülnél
S nem játszanánk a lánybarátot senkivel
Mert kivel dugtál, érzéssel
utoljára?
Vagy miért lényeg, hogy úgy éljek
Hogy körülöttem a lány barátnék a népek
De boldogan csak veled élnek
AZOK A BIZONYOS KÉPEK
Kár, hogy nem ismerlek.
Fel


21. Szívem (My heart)

 

Nagyon régóta ott vagy fejemben,
De ki van akkor a szívemben?
Minden nap , egy új esély..
Megőrjít a tudat,
Hogy mára sincs remény.
Kicsikét ilyenkor meghalok,
Másnap feltámadva kutatok…
De nincs remény…
Nincs remény…
Csak idő…
Idő…
De mért titkos a jövő!?
Meghalunk , nem várjuk meg
Mi a következő…
Én várok.
Régóta csak ábrándozok…
Pihennék, boldog is lennék
De míg kínoz a gondolat
Nincs oly álom !
Mi ne rólad szólna
A sorsban is te vagy írva
S már egy versben
Hogy tudd várlak
S miként látlak..
Az idő megmutatja arcodat
Fehér kis kacsódat
Sötétbarna hajadat
Ajkaid ajándékát
Lelked hű szavát
Szerelmetes könnyeid patakját
Szemed világát
De legfőképp téged !
Hisz ezek külső jegyek
Miket képzeletemből merítek
S vetülete álmoknak
Álmoknak a jövőről
Vagy a semmiről..
Én csak próbálok,
Nem elveszett lenni
Ebben a világban
Téged megtalálni..
Számodra én is elvesztem
Mert ha láttál is
Én nem figyeltem
S mikor én láttalak volna
Elvakított a nap.
Fel


22. Kegyetlen veled a menny

Az élet kegyetlen, sokszor értelmetlen
(Hisz sokak kezében, mit ér a kincs?
Kik pazarolják, de eszük az nincs.)
S igazságtalanságról beszélnek a “nagyok”,
De hogy hogyan jutottak hozzá, azt meglátni vakok
Mert mindenki főnökét szidja, vagy akit csak lehet!
Hogy saját hibájáért, ne keljen fogja azt a kemény fejet.
S hogy ne alakulna ki a helyzet, hogy a barát is átverhet
A szerelmes bűntudat nélkül léphet le,
Úgy is csak azt mondják, jól tette…

Mert hibáinkért nem annak fizetünk, kinek kéne
Mint a katolikus papnak, anno pár száz éve
És emlékszünk a régi sérelmekre, ezt jól is téve
De az igaznak, ne hulljon már a vére…

Nyugodj békében
Nyugodj békében, te!
Te, ki haladsz a semmi fele,
Ki nem áll meg, hogy szétnézhessen
Hogy mindent megérthessen, feledjen
Mész előre, s nem látod, hogy ott a szakadék
Tudod, nincs is baj ezzel, ki vagyok én?
Hogy megmondjam, mit csinál, ki legyél
Hiába ha nem csak én, ki butának vél
Mindenki magáért él,
De nem kéne magaddal vigyél
De nem kéne, mást is a semmibe kísérj.
Fel


23. Ne mozdulj

 

Ne mozdulj ,
Itt a pillanat!
Elég egy kis mozdulat:
Szememben a vadnyugat,
Képzeletem pejlován
Kergetem azt a két indiánt..

Te is láttad?
Leestek..
Én felsegítem őket,
Kedves leszek ígérem,
Úriemberként dicsérem!
Fel


24. Sexxy

 

Hát itt volt a vég is
S mint az évszakok
Elmúlt ez is
De ez volt a jobbik.

Mikor nem voltál
Az ég fekete
A szívem sötét
S hiányzott egy rész
A szívemből is

De nem lehetsz gyenge
Nem engedhetsz nekik
Nem jöhetnek elő
Eldugva elbújva
Sínylődhetnek megint

Igen ám de o az egyetlen
Akit nem tudok
S nem akarok
Elengedni , elhagyni

Visszatért a nyár szívembe
S kivirágzott vörössel fehérrel.

Aztán átéltem egy újat vele
Mit eddig tán nem is tervezte
S meglepődött ő is
Hogy milyen jó velem

Minden nap közül
Ezernyi pillanat nélkül
Ezt a napot jegyezném meg
S karcolni nem kéne
Mert ott marad ráírva
Kicsiny kis szívemre

S ha jó a halál
Hervad a virág
Fáradt a szív
Van egy nap
Ha az ember
A múltba tekint.
Fel


25. Ki vagy te?

Nincs szó vagy mondás, semmiféle szólás, beszólás. Semmi rossz, semmi jó, semmi ami oszt vagy szoroz. Csak az, hogy ki vagy te?
Lassan levegőt veszek mielőtt beszélni kezdek, oh nagy sóhaj, majd zihálni kezd a tüdőm, megtörlöm a szemem, nem-e szikrázik-káprázik? Csodát láthat, nagyot. Gyönyörű szempár, selymes haj, tiszta-makulátlan arc. Oh, ez egy angyal?! Hevesedni kezd szívem ritmusa, egyre gyorsabban és gyorsabban mikor közeledsz hozzám. Ki vagy te, ki vagy?

Biztosan az az angyal kit a pokol küldött nekem. Biztosan az a démon amely alá szált a mennyekből értem. Biztosan az aki miatt nem alszik ki a láng, kiért napról napra fellobban; biztosan te vagy az, de ha mégse akkor ki vagy te?

Levegőt! Zihálok, szívem össze-vissza verdes, kereken körbe, mint egy megbolondult régi ámbár új óra. Csak tik-tak, tik-tak, tik-tak, nem áll le miattad, idegen szerelem? Ki vagy?Kiszáradt a szám, csókodra szomjazom, ki vagy te angyal vagy démon? Ki vagy, hogy csak te olthatod szomjam? Melegszenek a testemben a vér erek, hogy azok mindjárt szét is repednek, nem a hőtől hanem a szívem hevességétől. Ezért is száraz a szám, de gyere ide. Magyarázd el, mi ez és ki vagy te?

Ki vagy te? Áruld el te pokoli angyal, te kinek a szeme egy vérszomjas démoné s közben a szívet melengető pillantásokkal díszesíted-színezed a világom, ez az? Ez az amivel bűvöletbe ejtesz? Oh, mondd már ki vagy te szerelem vagy hiú ábrán?

Még, még kell levegő! Láttok, hidd el láttok, szépet! Téged! A szemedet. Benne lelkedet, ha nem csal és nem déli báb, Szerelmedet. Érzéseid. Hallok is ám. Hallom a benned lévő viharokat, hallom ahogy szíved hívogat. Megőrjít!! Ki vagy? És ez szerelem? Mert ha igen, akkor ezt szeretem. Tudod, mintha tudnám, de mégse, ez az izgi kétely.

Van valami baj… Csak kell tudnod, hiszen miattad van, te ébreszted újra fel az alvó pillangókat! Idegesítően jók és annyira felkavarnak, zavarba jövök miattuk és miattad. De hát akkor is, ki vagy te? Szeretlek? Szerelem bármilyen mértékegységben mérhetetlen. Nincsen rá szó, megfelelő; nincsen rá ok, kielégítő válasz, semmi! Csak úgy van. De te, ki vagy te? Nem értelek. Mi jogon bolygatod fel nyugodt életem, ilyen dolgokkal, mint a szerelem?

Ki vagy te? A nagy “Ő” tán, a hercegem a fehér lovon? Frászt, lovad sincs, még nem is vagy szőke, de akkor ki vagy te, szívem megbabonázója? Miért varázsoltál? Kedves szavakkal cirógattál, méz édes hangoddal megnyugtatgattál…

Fogytán a levegő, vagy nem értem. Ideges vagyok ha rád gondolok, olyan furcsa idegesség ez. Hogy vajon jó vagyok neked, engem kerestél, megfelelek minden feltételednek? Te, te idegen szerelem. Ki vagy te?

”Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!”
(Vörösmarty Mihály)

Én tudom, hogy ki vagyok, egy általad megbűvölt lány, ki szeret és imád, aki melletted akar maradni, míg a világ. Ki elkárhozna szerelmedért. Ki el nem hagyna, még ha vihar is tép. Aki kivadult állapotodban általad gyújtott lángba égne, szerelmedért. Kit megőrjítesz szenvedélyes pillantásokkal. Ó, ki vagy?

Érdekes dolog a bizalom, úgy-e te szerelem, ha az vagy. Ki vagy te, és miért bízom benned? Titkok vannak miket féltettem előled, hogy nem kellek majd. De te maradtál hát ki vagy te?

A megszokás is nagy úr, ki vagy te, hogy változtathatsz rajta, miért engedem és téged miért engedlek egyre közelebb. KI VAGY TE?

Ó, te lettél az egyetlenem, ó nagy sóhaj, te, te szerelem, te a kedvesség, te a törődés, te a megtestesült tökéletesség, te vad szerelem, te akiről nem tudom, hogy ki vagy?

Nagyon dobog a szívem, erősen-erősen. Levegőt sem kapok rendesen. Ki vagy te? Miért szeretlek ennyire?

Nem hallhatod ezt a szerelmes ritmust, te szerelem, amit szívem játszik. Ó, ha hallanád érthetnéd a tiszta káoszt bennem. Tudom ellentmondás, de ha ez az ami bennem van!? Bele reszketek a gondolatba, hogy karodba zárhatsz, míg eljön a vég, szerelmem.

Kik is vagyunk mi?Szerelmem, áruld el. Miért olyan jó a gondolatod, illatod mit felidéz az orrom, miért olyan szép a szemed, miért olyan kellemes a hangod, édes az ajkad, cukrozód magad? Szerelmem. Ó, káprázatos. Ki vagy te?

Ki, kicsoda, micsoda, ki vagy, hol vagy? Most akarlak, érzéki szerelmem. Ki vagy te? Megmentettél engem önmagam elpusztításától…

“Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy, én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy..
Csak, hogy lényeink egyesüljenek.”
(Petőfi Sándor)

*Szeretlek*
Fel


free themes? 24x7themes is #1 for the best free wordpress themes
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés