Ritkán teszek ilyet, de most kivételt teszek Hunor kedvéért, és elmondom a véleményemet.

Először is nagyon örülök, hogy Hunor művei otthonra találtak az oldalon. Rendkívül sokatmondónak, modernnek, egyedinek találom az ő hangját. Talán ezért is tölt el örömmel kutatgatni és válogatni a versei között.  A verseket olvasgatva egy tini fejébe kapunk betekintést, és rendkívül jól visszaadja a káoszt, ami ott van. Ez nem véletlen, hiszen az író épp csak a felnőtt hajnalára ért, műveit pedig évek alatt gyűjtötte a virtuális fiókjában. Talán ezért is izgalmas ez, mert ilyen fajta összeállítást nem kapunk nyomtatott sajtóban, hiszen nem elég kiforrott, nyers, vad, szertelen. Pedig pont ez adja meg azt a bájt, amit egy kialakulóban lévő személyiség, és egy kibontakozóban lévő írói stílus szárnypróbálgatásai során láthatunk.

Az első kötetben a Hunor világában olyan művek találhatóak, amik inkább átadják a személyes gondolatvilágot, az ars poétikát. Gondolatok, feljegyzések a világról, annak működéséről.

“…Káoszba torkolt

Minden, ami szép volt.

Magam vagyok a semminek közepén…”

Ami érdekes ezekben a sorokban, hogy megismerve Tőkés Hunort egy rendkívül összeszedett, céltudatos, tettre kész fiatalt látunk, aki nem lát akadályt maga előtt, számos szervezet tagja, sőt vezetője, hallatja a hangját számtalan fórumon, mégis itt a versei síkján egy csendesebb, magába fordultabb oldalát láthatjuk. Megörökítette az elveszett és gyenge pillanatokat, kiírta magából, majd a tollat letéve felállt, és tovább küzdött. Mintha minden rossz, keserű és fájdalmas dolog itt lenne bezárva a verseibe, mint apró időkapszulákba. Egy terápia, ami a lelket meggyógyítja, és új fegyverekkel vértezi fel. Olvasni, megérteni és feldolgozni is hasonló élmény. Igaz a verseiben ritkán van feloldozás. vagy nem elég megnyugtató, ami nehézzé teszi a feldolgozást olvasóként, azonban a remek hangulatleírások miatt olvasóként egyedül is érdemes megküzdeni a sorok háborgásával.

“…De ha látnátok emberek !

A felhők közti kék eget!

Ha hallanátok a káoszban a rendet!

Összeszorulna érzéstelen kék szívetek.”

Az ilyen mélyre szántó gondolatai miatt illik különösen a honlap arculatába. A benne lévő küzdeni akarás néha nagyon markánsan felbukkan, ért, érez valamit a világból, amit sokan nem tudunk, vagy nem akarunk meghallani. Ő viszont remekül körülírja, definiálja és érzékelteti.

Ezek a gondolatok nem minden fiatal fejében érnek meg ennyire, ezért is kivételes. Érettséget, erőt, remény és élni akarást sugall.

“Önfejűség mi visz előre

S furcsamód sokszor győzelemre

Bár pórul járásból sincs hiány

De kinek kell unalmas árnyvilág?”

Nagyon sok versében találtam egy-egy sort, ami valóban megérintett, ami igazán mondott nekem valamit. Bár a rímtelen rímfaragó még gyermek, én meg már rég nem vagyok az, van, amiben még egy második ikszeit karcolgató fiú egyezhet egy harmadik ikszeinek küszöbén álló nővel. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül, biztosan más is talál önmagára a verseiben.

“Az egyedüli örök szerelem

Az a versírás, óh édesem.

A többi múlandó

Hisz mindenki halandó”

Amikor hozzánk szól, amikor önmagáról beszél, amikor csak úgy leír valamit, ami foglalkoztatja, akkor is van benne valami érdekes. Egy olyan világ tárul elénk általa, amiben mind ismerősök vagyunk, de nem ismerjük fel magunkat sem. Több versében tesz utalást erre: Megismerni a másikat jelenti a kulcsot önmagunk megismeréséhez. Én ő is így próbálja megérteni, definiálni önmagát.

…Nem is ismerhet minden gyáva

Megismer kinek tátva marad a szája…

A második kötet, a Kurvák és angyalok sokkal nagyobb hangsúlyt kap a fiú szerepkör, sokkal több érzelmet tár fel. Nem a nagyvilág és a mély gondolatok játszanak főszerepet, hanem az a kis világ, ami a szívében lakik. Nem véletlenül mondtam azt, hogy fiú, nem a korára utalva elsősorban, hanem az érzelmek tisztaságára, a valódi kétségekre, azokra, amit egy ember még akkor sem láthat a színfalak mögül, ha nagyon jól ismeri a másikat. Ez az, amit csak az író tud megmutatni az olvasója felé. Talán, ha egy fiú szívébe valóban így belelátnánk, akkor sokkal jobban sikerülne megérteni egymást, akár fiú-lány, akár ember-ember viszonyra gondolok.

“…Elkábított a szerelem
Mint könnyű drog az életet…”

Szó van mindenféle csalódásról benne, olyanról, ami csak a fejben létezett, és olyanról is, amikor valami miatt csalódást okoztak egymásnak valakivel.

“Hányok ettől az elcsépelt
“Szeretlek” szótól…”

A fiús kijelentések és gondolatok között már határozottan megjelenik a férfi. Bocsánat rosszul írtam: FÉRFI. Ahogy önmagát és a világot megismeri, és ahogy az érzelmek világában is egyre elmerül, a szemünk előtt, a sorok között lesz belőle azzá.

…Ne váltsd meg a világot nekem
Csak rabold el a szívemet
S add nekem a tiedet

Én megpróbálnálak igazán szeretni….

Az önmarcangolás, a belső építő- romboló- építő folyamat ezen a színtéren is mindenkinél megjelenik. Az érzelmek világa kihat a nagyvilágra.

“…Az űrbe, a semmibe, megvakulva,
Némán és hallatlanul magamba,
Egymagamba omolva, darabokra törve,
Szakít cafatokat ki belőlem apró tőrrel.”

Az elmúlások, szakítások emléke…

“Eltelt a nagy szerelem
Maradt a gyűlöletem
S gyerekes érzések
Mik nekem szólnak
A múltból
Még vissza vissza maradnak”

Az egykori boldog pillanatok felidézése…

“Mikor mellettem ért a hajnal én a mennyországban jártam
Csillagok közt nem, hogy egynek, te voltál a világom
Szívem úgy gondoltam neked áldozom, s ajándékozom
Elfogadtad, s úgy hittem érted elkárhozom!”

Az őszinte vallomások…

“Éld velem életed, s megmutatom,
Milyen az mikor igazán szeretnek.”

A kitárulkozások…

“Szinte meztelen vagyok itt,
Nem ruhától, mindentől megváltam,
Csak szemed pillantását vágyom, keresem.”

És talán kicsit megdöbbentő kinyilatkoztatások…

“…Hisz ezt tőletek tanultuk, mi fiúk
Mert egyik ágyból a másikba másztok,…”

Amiktől ez a kötet igazán érdekes lesz. Amikor megismerjük Hunor világát, szerelmei, érzelmeit, vágyait kicsit, mintha őt is megismernénk. De mi nem őt akarjuk megismerni és megérteni. Mi azt akarjuk megérteni, akinek a nevében szól. A fiút, akinek a szerelme azt mondja, hogy csak barátok legyenek, vagy szerelmest, aki tudja, hogy vége a kapcsolnak, de úgy tesz, mintha nem venné észre, esetleg a férfit, aki összetörten és kiábrándultan néz a nőkre, mert olyan mély bánat gödröt ásott, hogy azon keresztül csak a nyomorúság látható. Egy mondat viszont igaz ránk is, olvasókra, és rá is, mint íróra:

“Az idő megmutatja arcodat…”

Aki szán időt megismerni Hunort, a férfit, a fiút, az embert, a gondolkodót, a művészt, az érzelmest, a céltudatost, a vagányt, a vadat, a visszahúzódót és a szelídet, akkor szinte biztosan jobban megértjük majd magunkat is, és embertársainkat is.

Még végszóként szeretném kitérni rá, hogy nőként és a nőkért kiálló “feministaként” kellene szólnom pár szót a kötet címéről. Talán elsőre bántó, sértő érzések ugranak be az embernek. De a valódi feminista nem a különbséget keresi a nőben és a férfiban, hanem a hasonlóságot az emberben. Ezek a fogalmak jelent esetben az emberek – mivel nőkről íródott, nők- kettős arcát jelölik. Bennünk van a gyarlóság, mind a férfiakban, mind a nőkben, tehát minden emberben, de bennünk van a jó, a szép és a tiszta is. Ennek a két dolognak a nőkre vonatkoztatható legszélsőségesebb fogalmai a kurva, és az angyal. Egyik szerep sem vagyunk igazán, de mindkettőből van bennünk. El kell fogadnunk az egyiket, és nem elutasítani a másikat, ettől vagyunk emberiek. Ha ezt tudatosítva mondjuk ki e két szót, és látjuk a versek elolvasása után, hogy milyen érzelem áll egyik vagy másik fogalom megállapítása mögött, szívnyugalommal tudjuk kimondani azt, hogy igen… a nők kurvák és angyalok. És ha tényleg értjük már, ha valóban a szívünkkel is értjük…akkor még jól is esik hangosan kimondani ezt. Próbáljuk ki.

Köszönöm a figyelmet! 🙂

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés