Ennél a próbánál igyekeztem nem elragadtatni magam, pedig ez nálam könnyen előfordul. A feladatot szerint “Írj “Élet” címmel bármit, ami legalább 10 szó. Ha vers lesz, vagy kisregény, nem baj.” A feladatok megalkotásánál mindig igyekszem magamra gondolni, és én szeretek végtelen hosszúságú szövegeket alkotni, és az életről merengés is a kedvenc témáim közé tartoznak, amiről végtelen mennyiségű mondanivalóm van. Épp ezért magam sem gondoltam volna, hogy pont én fogom 8 sorral letudni a feladatod, minden nehéz és fájdalmas végszó nélkül. De hát sokkal több az intuitív mozzanat az írás folyamatában, mint a tervezés, ezt mindig jó szem előtt tartani. Ráadásul íme egy élő példa arra, hogy én magam sem véletlenül megyek végig a tízpróba feladatain, hiszen az ilyen gyakorlatok rejtett képességeket is megmozgathatnak, és talán épp ezért szeretem az ilyen kihívásokat olyan nagyon.  Tádám:

 

É, mint édes fényű selymes rét

mi betakar és minden jót ígér

L, hol libbenő szél szárnyán száll

a lepke lágyan illan s megáll.

E, mert reszketeg e terhes hely

mely termésével etet ezreket.

T, hogy töprengnünk kell többet tán

mit jelent az élet ezután.

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés