Kontrollvesztés

 

Nevezhetném szabadasszociációnak is, de direkt nem teszem. Az írás belőlünk ered. A jobb agyfélteként terméke, amit a bal utólag korrigál jobb esetben. Rosszabb esetben megtanuljuk, hogy a bal azonnal bírálja felül a jobbat, mert amit a jobb érez, gondol vagy fontosnak tart, az hülyeség. Pedig épp ez öli meg a kreativitást.

József Attila egy füzetben csak arról és úgy írt, ahogy eszébe jutott. Szavakat írt, majd belebonyolódott valamibe, és azt is szabadon leírta, úgy, ahogy gondolta, pironkodás nélkül, nyersen. És itt fontos, hogy ne legyen még olyan kontroll sem az írásban, amit szégyenlünk, vagy amit rejtegetnénk. Ami eszünkbe jut, azt ne nyomjuk el semmilyen érzéssel, gondolattal, szégyennel. 

A feladat kiinduló szava pont ezért a kaki. Még egy óvodás gyermek is tudja mi az, kapcsolata kerül vele és pont amiatt érdekesnek tartja. A feladat tehát az, hogy fogjuk tollat, billentyűzetet, vagy egy botot, és írjunk vele a megfelelő helyre mindent, ami jön magától. Ha megakadunk, akkor gátra bukkantunk, valamit visszafojtottunk. Ezt a szót megjelölhetjük, kibonthatjuk, foglalkozhatunk vele, amíg rá nem jövünk mi okozza a gátat bennünk, de folytassuk, amíg meg nem unjuk. Ha három szó után megunjuk, akkor ott, ha 1000 szóig meg sem állunk, sebaj. Szóismétlés lehet, ha valamit megismétlünk, akár egymás után is, az sem hiba. Nincs hibás megoldás. 

 

Most leírom az én szavaimat, és biztosan lesz benne pironkodni való, de akkor sem fogom törölni, vagy javítani. Másoknak velem ellentétben annyi előnye van, hogy nem kell feltétlenül közszemlére tennie a megoldásait.

kaki, barna, telefon, hív*, szám, kér, azonosító, betű, hat, vár, szétszakad, ovális, gömbölyű, kerek, szemét, várakozás, szégyen*, leszakadás, adatbázis

Itt hiába akartam tovább írni, nem jött semmi értelmes, így újra kezdtem. A megtorpanásokat csillaggal jelöltem. Fontosak valamiért számomra, nem véletlenül akadt fenn rajtuk az elmém. Egy pszichológus biztosan kielemezné, de inkább nem akarom tudni.

kaki, barna, telefon, hív, szám, élet, kér, megold, hat, hatás, félelem, merénylet, szégyen*, név, névleges, ideges, idegesítő, félelmetes, vágyakozó, szabad, életteli, hatalmas, várakozó, házonbelüli, szék székrekedés, óvatos, fájdalom máz, szerep, szeretet, kényelem, fájdalom, vágy, elmélet, lételem, kérelem, szánalom, fáj, vár, korom, fekete, sötét, város, álmos, ház, állapot, állapotos, fél, vél, száll, korán, későn, idő, végtelen, élelem, szárny, szánalom, vár, lát, hát, fáj, derék, váll, izmos, kért, késik, kés, leszúr, szurok, hiba, hatalmas*, óvodás, történelem, feladat, változat, kíméletlen, változatos, korán, látszólagos, lát, lepke, elem, derék, becsületes, ellentétes, hiba, változik, változó, változat, elütés, elüt, szégyen, bár, bárcsak, áhít, szép, jó, korán, látszólagos, csodás, mesebeli, esetlen, hibás, alapos, segély, lépcső, felmegy, felér, kinyit, szétoszt, lát, vall, váll, vallás, vállas, ajándék, értelem, kemény, szenvedélyes, levél, kék, puha, lágy, lágy, kétkezes*,

Érdekes, hogy az első pár szónak ugyanaz ugrott be, és volt olyan szó, ami több alkalommal is felbukkant. Ezek a szavak bizonyosan jelentenek valamit. Nyilván, ha belegondolnék, rájönnék, hogy miért pont ezek. Az biztos, hogy a gyomromban éreztem, ahogy a lelkem folyamatosan megkönnyebbül, miközben írok. És végülis ez az írás lényege. Terápia. A kimondatlan dolgok leírása, újraélése, értelmezése, önmagunk felszabadítása.

Amikor kérdezik tőlem, hogy nekem hogy van mindig ihletem, akkor én mindig azt felelem erre, hogy nem értem másoknak hogy nincs. Nekem elég elhallgatnom és figyelnem arra, ami bennem van, és máris jön az ihlet. Aztán hogy az jó, vagy rossz, értékelhető, szórakoztató, irodalmi értékű, azt meg később a bal agyammal átfutom és mérlegelem. Az már egy másik feladat része, nem az alkotás folyamatáé. És valljuk be, nem a bal agyfélteke működése miatt ragadunk íróeszközt, hanem ezért a szabad cikázásért, ezért a magunkban tett látogatástért.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés