Épp az Erdélyi emlékeimet és gondolataimat vetettem sorokba, amikor egy nagyon kedves, művelt, vallásos, és igen Trianont szívén viselő idősebb hölgy ismerősöm küldött nekem egy e-mailt. Nem tudhatott arról, hogy én éppen mivel foglalkozom, egyáltalán nem ismerheti ezt az oldalamat. Az üzenet egy körlevél volt. A tárgya, hogy Trianon semmis. Persze az ember más csak azért is beleolvas, mert de jó lenne, ha… Viszont mivel én épp ezzel a gondolattal töltöttem meg a tudatomat, ezért figyelmesen elolvastam. Sajnos nem tartom igazán meggyőző levélnek, mert inkább siránkozás van benne, és sajnáltatás, mintsem valódi tartalom. De azért van benne olyan is, amit szerintem érdemes lenne átrágni. De nézzük is meg, mit üzennek…

Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész

ENSZ Háborús Törvényszéke New York

Hága
Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás elvének biztosítása a Magyar Nép számára

Excellenciád!

Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól független.

Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket, népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit.”

Szóval van egy szervezet, amit egyházi főméltóság hozott létre. Ennek ellenére mégis az ENSZ-nek címezték a levelet. Nem tudom mennyire tudnak ott magyarul, de ha tudnak sem biztos, hogy az Őexcellenciája a megfelelő megszólítás, de hát ez csak magánvélemény. Az Intézet 1984 óta létezik, és csak most jutott volna eszébe bárkinek is felkeresni? Kétlem. Vagyis, ha oda is került az ügy, nem igazán volt hatása.

„Mint a fent említett Intézet főtitkára, az alábbi

petíciót

terjesztem elő:

Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy a fenti szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül helyezését.

A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak következményei alól.
Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kitűzését.”

Amikor arról gondolkodtam, hogyan lehetne igazságot szolgáltatni jogi válaszon gondolkodtam. Mert az nem lehet, hogy egy szerződést ne lehessen megtámadni, még akkor is, ha annak politikai következményei vannak, és hatással van a nemzetközi kapcsolatokra, és titkos paktumokra. Én viszont úgy érzem, pedig nem vagyok jogász, hogy a kérés túlkapás, szép és jó lenne, de túl messze áll a kérés a valós jogi megoldástól, vagyis már a kezdeti lépésekben el fog bukni. És nálam jobban senki nem szeretné, hogy ne így történjen. De hát a realitás az nem kikapcsolható.

„Indoklás:

Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg.

A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság

területe 325.411km2 volt,

lakosainak száma 20.886.000 fő.

A Békeszerződés következményeként

az ország területe 92.863 km2-re, míg

lakosainak száma 7.615.000 főre csökkent.”

Értem én, hogy benzin, na de mi hajtja… Ez kicsit ilyen azért mert csak. Mert rossz nekünk, és brühühühü. Nem volt a háború előtt magyar királyság. Monarchia volt, és a monarchia viszont felelős a háború kirobbanásáért. Akkor már miért nem az osztrákokat támadjuk, hiszen ők adtak el minket, mint feláldozható földet a saját szabadságukért cserébe. Ezzel szemben nekik szinte semmi káruk nem lett, sőt, vígan élnek a mai napig. Ez talán már inkább lenne jogi alap. És nem semmit mondó számokkal csatározás. Mit üzen ez a hétmillió ember annak, aki a szerződést olvassa? Fogalma sem lehet róla, hogy ma Magyarország összlakossága nem éri el a 10 millió főt. Ez így nem érv, és szánalomkeltésnek sem jó.

286951_118197466_big

„A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás alól.

Végre egy politikailag és történelmileg helyes tényállás. Ugyan volt kiszabott pénzbírság, amit a német népnek kellett megfizetnie, de később azt elengedték neki, amikor még a negyedét sem fizette meg. Legalábbis ezt lehet tudni. És hány embert vagy földet vettek el, akár a német, akár az osztrák államtól? Ez precedensértékű lehet a perben, de semmiképpen sem elegendő a jogsérelem igazolására.

„Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében nem az ország vezetőit, hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas összegű kártérítés megfizetésére is kötelezték.
Ez az eljárás több szempontból is törvénysértő.

A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:

– Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)

– Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)

– Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)

– Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)

– Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)

– Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)

– Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)

Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370 fő(63,5%)

Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%), 7.615.117 fő (36,5%)”

Valóban úgy értékelhetjük, hogy Magyarország bűnhődött mindenki más helyett. Ez így is van, de ezt a csatát akkor vesztettük el, amikor az Antalt az addig mellettünk harcoló Romániát hadba hívta, és politikai cselszövésért területet ígért neki. Kérdés az, hogy erre mennyi joga volt! De hogy támadhatnánk meg azt, akitől most az igazságot várjuk? Hiszen pont amiatt nincs igazság, mivel a bűnösök vannak most is hatalmon, és ha semmissé tennék cselszövéseik játékát, elismernék saját felelősségüket 100 évnyi nekünk okozott szenvedésért. Ez itt a gond! Nem az, hogy nincs igazunk! És itt már legalább látszik, százalékban kifejezve, hogy az ország hányad részét adták oda, ráadásul VESZTES hatalmaknak, akikkel egy oldalon harcoltunk, lásd Ausztria. Ez mi? Ezt hogy? A többi is gyalázat, de hogy kaphat területeket egy vesztes hatalom? Csak úgy, hogy van olyan titkos záradék, amiről mi nem tudhatunk.

1920asterkpeosszehasonlitasok

„Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az alábbiak szerint:

Oroszország részére 200 millió USD,

Jugoszláviának 50 millió USD,

Csehszlovákiának 50 millió USD.”

Amikor azt mondom, hogy ez meg az, akkor látnom kell, hogy mások hogyan. Honnan tudjam, hogy ez az össze a többi országhoz képest jó, vagy rossz? Persze, ha már területet adunk, várhatnánk, hogy arányosan kevesebb legyen a pénzbírság is, de ez nem derült ki ebből, hogy ez így van-e.

„A Békeszerződés kimondta, hogy amennyiben a szerződő felek a szerződésben foglalt megállapodást nem tartják be, úgy szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor.

A Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült: Történelmi tény az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése, internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a szomszédos államok – Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia – szerződésszegést követtek el.

Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint 100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra történő költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem rendelkezhettek (Benes dekrétum).

A Szerződéshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok részéről 1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások következménye az is, hogy több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az 1910-es népszámlálásadatai is.”

Békeszerződés ide vagy oda, egyáltalán nekem senki ne mondja, hogy ez itt béke volt! Kinek állt érdekében az ilyen béke, ahol mészárlás és üldöztetés volt osztályrésze a magyarság csaknem felének? Ki volt akkor azért a felelős, hogy ezt hagyta megtörténni, és akkor miért nem rúgta fel a békeszerződést? És ezért léptünk be a 2. világháborúba, hogy még rosszabb legyen? Én ezt nem bírom felfogni, hogy ebben akkor mi volt a jó és kinek? Nem teljesült a békeszerződés feltétele és senki nem tesz semmit? A nagyhatalmak tétlenül nézik, ahogy embereket mészárolnak és deportálnak? Aztán csodálkoznak, hogy belekényszerülünk egy újabb világháborúba? Ha innen nézem, akkor a határon túliak jogosan haragszanak ránk… feláldoztuk őket a saját békénk kedvéért. Hagytuk őket veszni, hogy a saját bőrünket menthessük? Undorító… Persze mi is csak névlegesen voltunk szabadok, minket is megszállt egy idegen hatalom és mi felettünk is mások uralkodtak, minket is irtottak és nálunk sem volt béke. Ez az egy mentő körülmény. Ha a kommunista diktatúra nem lett volna, ma már nem létezne Magyarország, mert az utolsó négyzetcentiméterig küzdöttünk volna a mieinkért… legalábbis remélem.

„A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be:

– A Szovjetunió, mint egységes állam megszűnt.

– Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában megszűnt létezni.

– Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.

A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn.”

Ezt nevezem valóban helytálló érvelésnek. Igen, ezek az államok változtak, területükön háborúk, dúltak, szétestek, a BÉKEszerződés mégis érvényben maradt. Érdekes.

“A fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni.

A Békeszerződések következtében Magyarországot – többek között – az alábbi veszteségek érték:

Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:

– hadihajó 60.000 kg színarany

– hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg

– hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg

– hadikikötői felszerelések 10.000 kg

– 801 db hajó 80.000 kg

– Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg

– Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg

– tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg

– tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg

– összesen 974.085 kg színarany-érték.

(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain alapulnak.)

További veszteségek:

– az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,

– a szénbányák 80 %-a,

– az erdők 90 %-a,

– vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,

– a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,

– Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,

– az összes tengeri és folyami hajók.

Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből egyértelműen igazolhatók. ”

Ez megint csak arra jó, hogy panaszkodjunk, igazából jogi szempontból jelentősége akkor van, ha összehasonlítjuk más vesztes államot veszteségeivel. Ugyanis igazán nem hihetjük, hogy háborút veszteni mindenféle veszteség nélkül lehet. De, a folytatásban van inkább a lényeg:

„A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a Szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban lévő politikai személyiségek véleményét idézem:

David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: „a teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt.” A fentiekről David Lloyd George az emlékirataiban szól.

Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint „a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.”

Robert Cecil angol delegátus szerint „a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy „időről időre határrevíziót eszközöljön.”

Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a következőket írta: „Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe.”

Az angol diplomata „Peacemaking” címűkönyvében több érdekelt államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőt jegyzi fel: „az uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná.”

Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt. Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal harcolt.

A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a következőket írta Wilson elnöknek: „Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan békének az aláírását.”

Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1. napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: „nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük.”

És talán az utolsó mondat a kulcsa mindennek, amit el kellett szenvednünk. Igen vannak itt mentegetőzések, hogy nem tudták, meg nem ismerték, de az osztrák népnek nem is kellett ismerniük a nemzeti összetételét, őket nem akarták szétszaggatni. És az amerikaiak meg akarták tagadni a békeszerződés aláírását… de cuki tőlük… mégis aláírták. A háború csírája a népünk megosztása, mégis ki kezdett háborúba? Németország, akinek szinte csak a pénzbírságot kellett kiperkálni, elenyészőek voltak a területi veszteségei, és mi, mint a legnagyobb csírája a háborúnak sehogy sem úszhattuk volna meg a belekeveredést. Belekényszerítettek minket egy következő háborúba, és ezt ők is tudták és mi is tudtuk. Ezen nincs mit szépíteni. És hogy vágjuk ezt azoknak az arcába, akik az ENSZ-ben ülnek, amikor azok az országok megegyeznek azokkal az országokkal, akik a határainkat újraszabták?

„A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát hadviselő államn
ak ismerjék el.
Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy „a szövetségesek megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e szerint kezelik”, tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig harcoltak Németország – Ausztria-Magyarország ellen.

images

Így van, és ki ő volt a háború legnagyobb nyertese is? De hát erre már nem is mondok semmit. Viszont itt most ez nem dönti el a tényállást semelyik irányba. Románia nyert a lottón, ennyi.

„Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi. A magyar delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerződést. Ez az aláírás, mivel a kényszerítő körülmények hatására történt, mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.

Tényleg olyan jó volt nekünk az a Népszövetség? Nem hiszem el, hogy nem lett volna akkor ebből kiút! Ugyan minket vertek át, és szégyenítettek meg, de mi meg hagytuk. De jó is lenne, ha a kényszerítő körülményt bárki is alátámasztaná, mert így csak egy halovány reménycsíra.

„A közelmúlt – de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő – jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő magyar anyanyelvű lakosság – akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény hatály alá tartozna – semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus egyházra sem.

Ó, remek. Milyen sokat mondó gesztus! Ezt elértük meg a kilincset, juppi!

Záradék:

A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.

Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el.

Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg.

A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A tény feltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazza, és ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A vizsgálóbizottság felállítását 25-30 fő részvételével javaslom, amelyekből 10 szakértőt az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna.

E személyek az elcsatolt területeken használatos nyelvet beszélik. A bizottság tagjai a petícióban foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori közömbösségét.”

Hát ez a felhívás keringőre nem biztos, hogy célra vezető. Az a baj, hogy nincs érdekük foglalkozni velünk. Sőt. A megcsonkított, összezúzott, politikailag, katonailag és társadalmilag is megcsonkított Magyarország még így is képes volt egy 89-es fal ledöntésre, egy fülkés forradalomra és Brüsszel elleni folyamatos csatározásra a válságkezelésben és a migránskérdésben. Azt gondolom, hogy erőt képviselünk ezekkel a hatalmakkal szemben, ami nem tetszik nekik, és tudják, hogy egy ilyen jogorvoslat csak még inkább megerősítene minket. Bár az tény, hogy egy darabig el lennénk foglalva a sebeink nyalogatásával, ezért nemzetközi fronton gyengébbek lennénk egy ideig.
A levéllel tényleg csak az a baj, hogy nagyjából minden pontja siránkozás csak addig a pontig, amíg nem talál egy tényleg független szervezetet, akit felháborít. Azoknak könyörögni, akik megaláztak minket, az egyszerűen nem fog működni. Ha fel is ismerik a jogsérelmet, a saját politikájuk és önérzetük érdekében akkor is félre fogják söpörni az ügyet addig, amíg nem lesz magyar a határok túl, akiknek az érdekeit orvosolni kell. És sajnos az elcsatolt területek arányaiban nagyon rossz képes festenek, a számok itt már nem elég meggyőzőek. Nem véletlenül végeztek agresszív betelepítést, mert tudták, hogy egyszer a szerződés érvényét veszti, és akkor csak a lakossági hányadra hivatkozva kérhetik a területek megtartását. Ilyen szempontból nézve kellene ünnepelni a megmaradt magyarságot és éltetni a Székelyek függetlenségét, és támogatni őket autonómiájuk kiharcolásában, hogy aztán a magyarság megerősödve, létszámának sokszorosával tudjon fellépni ez ellen a követelés ellen.

Nemrég volt egy botránylapban cikk, hogy Andy Vajna kiviszi Romániába a közpénzen megvásárolt TV2-t. Sosem hittem volna, hogy ilyen döntéssel egyszer egyet fogok tudni érteni, de én is ebben látom a jövőt. Az Eu lehetőséget az arra, hogy átköltözzünk, észrevétlenül elfoglaljuk azokat a területeket, amiket elvettek tőlünk. Tőkét vigyünk oda, ami magyar munkát ad, magyar oktatást, és kultúrát erősít, és a végén el fogunk jutni oda, hogy megerősödik a magyarság, és újra jelentős számban, erősen uralja majd Erdélyt, és csak így lehet esélye egy ilyen jogorvoslatnak, mert jelent esetben, mégha egy ilyen petíció hozna is eredményt, létszámfölénnyel nyernének gazdaállamok.

Hát ennyit arról, hogy nem fogok többet politizálni

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés