Szeretnék pár szót szólni a sokat bántott e-book olvasó mellett. Én már csak úgy hívom, hogy Olvasó. Szóval az olvasón keresztül lehetőségem volt jól leplezve olvasni munkahelyen, buszon és otthon is, teljes kényelemben, diszkréten. Egy gombnyomással ott tartok, ahol utoljára lezártam, nem kell jelzésekkel bajlódnom, könyvjelzőket gyártanom mindenből. Nem kell minden lapozás után pózt váltanom, hogy kényelmesen olvashassak. Egy praktikus toknak köszönhetően pusztán egy érintéssel tudok lapozni, miközben kényelmes szögben látom a betűket. És a legnagyobb előnye, hogy látom a betűket. Rövidlátó vagyok és nem az olvasás tett azzá, hanem egy születési rendellenesség, így számomra mindig megerőltető a kis betűk bogarászása. Sokkal jobban rontja a szememet, mint bármi más. De itt olyan nagy betűket állítok be, amilyen csak akarok. Nem pazaroltam értékes papírt, és nem okoz gondot a nyomtatott könyvek tárolása sem. Az Olvasó könnyű, akárhova diszkréten elvihető.

Aztán, ami a hozzám hasonlóknak további előny, hogy lehet benne jegyzeteket készíteni. Pontosan tudom, hogy a regény hány százaléka a bevezetés, hány százaléknál van a fordulópont és a katarzis. A jegyzetelés törölhető, nem kell tollat, papírt keresgetnem és nem kell félnem attól, hogy megrongálom a könyvet, amire igyekszem amúgy is vigyázni. Itt ráírhatok bármit, amit később törlök. Aztán van egy olyan könyvjelző funkció is, amivel vissza tudok ugrani bizonyos részekhez, amit mondjuk idézni, vagy újraolvasni akarok, függetlenül attól, hogy hol tartok. Ez egyébként lehetővé teszi, hogy többen is olvassák ugyanazt a könyvet.

Amit én a legtöbbet használtam, az a jegyzetkészítés szövegkiemelő funkciója. Tulajdonképpen kiemelsz egy szövegrészt, amit utána bármikor megnézhetsz, kimásolhatsz, elküldhetsz. A kedvenc soraid kiválogatása így gyerekjáték, és sosem keveredik el, mindig ott lesz a könyvben. Mert nem kell törölnöm egy könyvet sem, hiszen több tízezer könyv megfér rajta, míg például a telefonomon időnként el kellet jönnie a búcsúzásnak. Ez mekkora könyvespolcon férne el a valóságban? Ez már egy kisebb könyvtár.

Tény, hogy nem lehet belőle tüzelőanyag, vagy asztal lába alá támasz, esetleg levélpréseléshez nehezék. Akinek ez fáj, az valóban inkább nyomtatott könyvet vásároljon. Persze érzem és értem én a nyomtatott könyvek nyújtotta bódulatot és életérzést, de az irodalom nem erről szól, az irodalom a szavakról szól és az mindegy, hogy milyen formában köszönt be hozzánk, a lényeg, hogy beengedjük és élvezzük. És én ezt élvezem. Szó szerint szeretem. Imádom hallani, ahogy a kis tok tetejét lezárom, mert kellemes az a tompa hang, amit a mágneszár hallat, és szeretem látni a bőrhatású mintát, ami ekkor elém tárul. Szeretem azt is hallani, ahogy a törésvédő tok cipzárját lezárom. Kellemes érzésekkel húzom össze ezt is. Imádom, hogy az egész pont belefér a tenyerembe, hogy elég egy ponton megérinteni, és mindent megtesz, amit akarok, hogy kényelmes és nem mellesleg aranyos is J.

Többek között blogokat is tudok rajta olvasni, ami kifejezetten előnyös tulajdonsága. Persze nem erre találták ki, és lassú is, de és türelmes ember vagyok, ha érdemes valamire várni.

Szemrongálásáról annyit, hogy teljesen levehető a fényereje, és még ebben az állapotában is tökéletesen olvasható nappali fénynél. Este persze mindegy, hogy kislámpa, vagy önfény, én azt azért jobban szeretem, hogy úgy tudok olvasni, hogy mellettem a párom is tud nyugodtan aludni.

Egyébként az én kis Olvasóm Pocket Book Touch Lux 3 nevezetű. Nem értek a technikai adatokhoz, de akinek mond valamit, annak itt vannak: 6″ E-Ink (1024×758) kijelző | 4 GB memória | WI-FI, MicroSD kártyahely. Annak, aki szeret olvasni, annak pedig megtérülő befektetés ennyit szánni rá.

Ja, és sima okostelefon töltővel tölthető, vagyis nem kell egy újabb darabbal növelni a kábelrengeteget.

Azt hiszitek, hogy bárki fizet azért, hogy ezt reklámozzam, mi? 🙂 Hát én sajnos nem ilyen vagyok. Ingyen csinálom, mert tényleg beleszerettem. XD

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés