A könyveket általában molyon véleményezem, de mivel ez friss élmény, ezért közzéteszem itt is.

Telitalálat ez a könyv. Egyszerűen hihetetlen, hogy a könyv lerakhatatlan volt, új élményt adott, újat tudott mondani, és többet tudott adni az eredeti történetnél. És ez nem csak azért van, mert 712 oldallá bővült történet. És félreértés ne essék- bár először én is azt hittem, hogy a három könyv egyben van leírva ebben a kötetben- ez csak a trilógia első része.
Már maga a könyv is ad egy földöntúli érzést. Vastag, nehéz, jelentőségteli kézben tartani, és valamiért beleszerettem abba, ahogy a lapok egymásra omlanak, hogy végigsimítok a dombornyomott ezüst és fénylő betűkön, és szinte elvesztem a fekete háttérből kikandikáló szürke szemben. Ez a könyv szerelem volt első látásra, és minden betűvel csak jobban beleszerettem, akár a főhősök egymásba.
A feltáruló világ sötét, már már horrorisztikus, jelen van benne a rettegés, és a különböző gátlások, mégis egyszerre szabadulunk fel benne Christian által, és merülünk el benne Anastasia által. Aki ezt a történetet nem érti és nem tudja értékelni, az egész egyszerűen orvosi kezelésre szorul.
A korábbi olvasat nélkül lehet, hogy nem élveztem volna ennyire ezt a történetet, ezt bevallom. Kellett, hogy ismerjem mindkét szereplő jellemét ahhoz, hogy értsem, hogy felfedezzem az ok okozati motívumokat, és a szándékok közeledésének mechanizmusát. Mégis ezt kell mondanom, hogy ez a könyv valóban érthető. Nincsenek benne számomra homályos foltok, nincsenek bennem kételyek, és Anát is más szemmel látom, ami megint csak pozitív hatással volt rám.
Valahogy ebbe a történetbe benne van az egész emancipáció és az a körüli harc. A mit Christian akar, az egy régi, avitt értékrend, egy olyan világot képvisel, és olyan elvárásokat, amiknek nem tudunk vagy nem akarunk már megfelelni. Kétségtelen, hogy képesek lennénk alávetni magunkat egy férfinek, ahogy őseink tették, átadni magunkat neki, elfogadni, hogy ellenkezés nélkül szót fogadjunk neki, és elviseljük, ha megbüntetnek minket azért, ha ezt nem tesszük. De nem akarjuk megtenni, mert érezzük, hogy lélekben meghalnánk. Nem viselnénk el a megalázottságot, az alsóbbrendűség érzését. A régi rend felbomlott, a szerződés, amit olyan hevesen ajánl a szívtelen férjjelölt nem működőképes. Sokan megvádolják Anát azzal, hogy ostoba, hogy eltűri, hogy bántsák, hogy naiv, hogy egyenesen hülye. De tegyük a szívünkre a kezünket, hogy hányszor mondhatták volna ezt ránk, nőkre is az életünkben. Ana nem ostoba, csak kíváncsi. A sok unalmas férfi közül jön egy érdekes, és tudni akarja, hogy mitől az. Megpróbálja megérteni. A férfiak egyszerű teremtések, általában mindegyik azt hiszi, hogy valami titkának kell maradnia, és hogy nem szolgáltathatja ki magát teljesen a szerelmének, ettől viszont bonyolulttá válnak, hiszen van egy olyan rész, amit nem ismerünk, amit elzárnak előlünk. A szándékon hamar átlátunk, de a megtörés már nehezebb ügy. Ana remekül kezeli a helyzetet és kitűnő érzékkel fordítja meg a kezdetlegesen neki szánt szerepet, egy teljesen új fajta szereppé. Az emancipáció is erről szól. Akarok férfiakat, de nem tudom elfogadni a szabályaikat. De mint minden romantikus történetben, úgy ebben is a szerelem győzedelmeskedik a kibékíthetetlen érdekellentétek fölött. Tökéletesen van ábrázolva, hogy a férfi mindig a szexbe vagy ha az nem megy, a bezárkózásba menekül, ahogy az is, hogy a nő legerősebb fegyvere a szája, minden értelemben. Annak is jelentősége van, ha kinyitja, és annak is, ha bezárja.
Szexuális értelemben is lejátszódik ez a folyamat. Ana minden korábbi tévhitet ledönt a női intim viselkedésről. Elsőre is tökéletes, élvezi, amit csinál, hangosan nyomatékot is ad neki, örömmel megtesz olyan dolgokat, amiket „normálisnak” tekintenek szexuális téren és képes élvezni olyan dolgokat, amiket nem. Ahogy a szexualitásban egyre nagyobb szabadságot kap, és egyre szélesebbre tárja szárnyait, úgy válik Christian világa is élvezhetővé. Egyedi abban, hogy a szerelem erejét egy új színen is megmutassa. Pornókönyv? Igen. Nem olvasom az utcán. Jobban élvezhető, mint egy pornó? Sokkal. Ez a kötet mondjuk pont nem, hiszen az eredeti történet varázsa pont abban rejlik, hogy a női vágyak titokzatosan sötét oldalára világít rá, ami megmagyarázhatatlanul belénk ivódott, és ettől gyakorolt erős hatást ránk. Ebben ez nem jelenik meg, hiszen nem tudjuk mit érez, vagy gondol Ana.
Gyakran vádolják azzal a könyvet, hogy ezek a dolgok nem úgy működnek, ahogy a könyv ábrázolja azt. De ha megnézzük az ilyen témájú irodalmat, akkor ez a legemberibb, és a legelfogadhatóbb ábrázolása a témának, ennél fogva a leghihetőbb, legközelibb, főleg azért, mert bemutatja, hogy az ilyen emberek nem feltétlenül szörnyetegek, csak meg kell ismerni őket ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket. Ezen kívül a történet nem is erről kell, hogy szóljon. A történet a kapcsolat kialakulásának és fázisainak karikaturizált felnagyítására tökéletes, és ettől működőképes. Egy pár zárt világa, és titkai, kontra kommunikáció a külvilág felé, barátok, rokonok, munkatársak ránk hatásával. Talán ennyire tökéletes ábrázolása a kapcsolatok hétköznapi küzdelmeinek és sikereinek, no meg a ránk hatásának, még sosem született.
Én örülök ennek a könyvnek, ahogy elődeinek, és meg fogom venni a trilógia másik két kötetét is, ha megjelenik. Üde színfoltja, úttörője ez egy újfajta történetvezetésnek. Biztos vagyok benne, hogy irodalom történetet ír ez a könyv, és pontosan ezért, mert többről szól, mint a többi pornóregény.

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés