Amikor azt kérte tőlem egy 20-as évei elején járó fiatalember, hogy írjak „Friditől”, kicsit elképedtem. Mit is írhatnék én egy élő legendáról, aki egyben a pökhendiség és arrogancia mintaszobra is, amit persze elnézünk neki, ha végigtekintünk a munkásságán, az értékein. Hogy is ítélhetném meg én őt? Aztán rájöttem, hogy a mai generációra is hat, vannak követői, vannak, akik példaképként tekintenek rá, és természetesen ő is csak egy ember, így rászántam magam, hogy teljesítsem a kérést.

25 éve robbant be a köztudatba önálló tévés személyiségként, és azóta számtalanszor bebizonyította a nagyérdeműnek, hogy milyen sokoldalú, nyitott, hozzáértő és tájékozott, a maga 57 évével visszavonhatatlanul beírta magát a hallhatatlanok közé. Újságíró, szerkesztő, műsorvezető, tévés és közszereplő. Hasonló területeknek tűnnek, de mégis zseniálisan csillogtatja meg hol egyik, hol másik szerepben képességeit. Természetesen az én szememmel kell megmutatnom őt, hogy hiteles legyek, nem pedig felsorolni a díjait, munkásságát, amit a Wikipedia megtesz. Hogy nekem mit jelent ő? Amikor a Friderikusz show futott, akkor ő volt szerintem a legnagyobb hazai sztár. A műsora egyszerre volt szórakoztató, érdekes és elgondolkodtató. Az összenőtt fejű ikrekkel készített riportja volt a legfelejthetetlenebb számomra. Bemutatott valami nem hétköznapit, megláttatta a hétköznapiságát és ezzel elfogadtatta. Én legalábbis így láttam tízévesen őt. Engem tanított, méghozzá sok mindenre, ami szemnek láthatatlan. A Meglepő és mulatságos című műsora 1998-ban nagyon népszerű lett a környezetemben, annyira, hogy kívülről tudtuk és énekeltük a dalt a barátnőimmel… sőt ciki vagy nem ciki, még ma is tudom. Ez már tényleg érezhetően show volt a javából, sokkal kevesebb intellektuális tartalommal, mint amit tőle megszokhattunk. Én azt hiszem, hogy ezt ő is érezte, és nyomos okkal, átgondoltan vállalta.

A leghosszabb pályafutást az Én mozim futotta be, 6 évig volt palettán, amit a Friderikusz show követ a maga 5 évével, és nagyjából ennyi a hosszú műsorainak száma. A legtöbb műsora 1-2 évig futott, igaz, nagy nézettséggel. A Friderikusz show 6,4 milliós nézői csúccsal, ami a 10 milliós lakossághoz képest óriási szám, és nyílván ebbe a határon túli nézők is benne vannak, másképpen elképzelhetetlennek tartom. Hogy mégis mi lehet a műsorai rövidségének a valódi oka? Ez lehet a legérdekesebb kérdés. Hiszen egy legenda, aki nyilvánvalóan ennek tudatában is van, és nem is kerget olyan illúziókat, hogy ugyanazt a lovat kétszer megülve egyformán sikeres lehet. Talán az öntudatosságából fakadó konfliktusai lehetnek ennek az okai, talán nem jól viseli, ha nála kevesebbet elért emberek bírálják őt, vagy magukat szakembernek nevező egyének formálni akarják. Ő egy kész produktum, ami így jó, ahogy van. Ezt nehéz elfogadni egy ilyen versenyszférában, mint ami most van a konkurens csatornák között. Pedig az ő témái a mai napig versenyképesek, ő még mindig tud újat hozni a nap alá. Csak hát a szólásszabadságot ő maximálisan kihasználja, már- már szélsőségesen. És bizony a szólás és vélemény szabadságnak ára van. A véleményünk kimondása nem mindig nyeri el a hatalmasok véleményét, ami példázza a szólásszabadságunk korlátainak. Ő is így járt 2005-ben, amikor a saját produktumából, A szólás szabadsága című műsorból kitették a Tv vezetését kritizáló véleménynyilvánításai miatt. Az utódja, Kálmán Olga máris egy nagy adag ellenszenvvel találta magát szembe, amikor átvette a műsort, amit csak úgy tudott legyőzni, hogy felvette Sándor stílusának nagy százalékát. De az utánzatok ritkán jobbak az eredetinél. Most sem múlta felül.

A megasztár zsűritagjaként ő maga is a szólásszabadság célkeresztjébe került, és az arroganciájától volt hangos a közhangulat. Túl könnyedén söpört félre embereket, úgy tűnt, a tapintat teljes hiányától szenved. Ezt az évad végére nagymértékben levetkőzte, de újra terítékre került a magánélete. A vele kapcsolatos magánéleti híreken elsőre én magam is megdöbbentem, hiszen amikor én róla hallottam „híreket”, még nem igazán volt fogalmam a dologról, új, sokkoló információ volt nekem, hogy egyáltalán létezik effajta másság, és hogy olyan emberek is élnek közöttünk, akiknek a szexuális identitása merőben eltér a megszokottól. De amint ezen a sokkon túlestem, átgondoltam, hogy itt valóban egy ember hitelességéről és példamutatásáról van szó, az „énüzenetéről”, ami nekem sokat jelent, így megbocsátom neki, hogy ő más. Aztán évekkel később felpofoztam volna magam, amikor rájöttem, hogy mit képzelek én, hogy megbocsátásról beszélek, hisz sosem követett el sem ellenem, sem a társadalom ellen bűnt, nincs jogom megkérdőjelezni az ő döntéseit, a vágyai nem rám tartoznak, és úgy egyáltalán nincs közöm hozzá, hogy ő mit csinál a hálószoba falai között. Szóval nekem nem kell megbocsátanom neki semmiért, inkább neki kéne nekem, azért, mert egyáltalán megfordult a fejemben, hogy neki felém elszámolni valója lenne. Az, hogy egy gyerek, vagy egy fiatal hogy éli meg ez ilyesfajta híreszteléseket, az pedig végképp nem az ő terhe. És ki tudja, hogy egyáltalán igazak- e a homoszexualitását berzengetők, vagy csak ez is a média rossznyelveinek csipkelődései. Tény, hogy a magánéletéről nem tudni semmit. Nem tudni arról, hogy valaha nős volt, hogy nem hozták hírbe soha egy nővel sem. De ez egyedi lenne? Annyi ember nem kívánja beavatni a magánéletébe az embereket, titkolja a szeretteit, hogy ne rajtuk csapódjanak le a nemi szánt csapások. Más is él magányosan, másnak is jelenti az életet a munka. Talán nehéz természete miatt nehezen talál megfelelő partnert magának. Mondom ezt úgy, hogy magánértesülésem is erősíteni látszanak a róla híresztelteket, méghozzá egy elég szélsőségesen provokatív történettel. Szóval naivság lenne feltételezni, hogy nem igazak a róla szóló hírek, de felháborít, hogy ez mennyire képes befolyásolni a róla alkotott képet. Nem számít, hogy a magánéletében ő milyen. Nem szabadna, hogy ez bármilyen befolyással legyen a szakmai megítélésére. Pedig nagy valószínűséggel ő feláldozta a magánéletét a karrierje oltárán, úgy vélem a munkájában szeretne kiteljesedni, ott szeretné önmagát kifejezni, és ott maradandót alkotni. Hogy ezért ő tisztában van az értékeivel, hogy nem adja el magát aprópénzért, hogy nem bírja a bíráskodást, hogy megpróbál minden erejével egy szakmai erkölcsi síkon maradni, ami átfordulhat a humorba, lehet könnyed és fesztelen, de soha nem szemérmetlen vagy lealacsonyító. Ez az, ami miatt őt valóban sok újságíró felé KELL helyezni, hiszen sok mindent képes megtenni, de az önazonosság határát sosem lépi át. Nyilván ebből fakadt a legtöbb konfliktusa és elválása is, de ő szerintem ezzel tisztában van. Pontosan a céltudatosság és a hitelesség az, ami miatt a tükörbe nézve el tud számolni azzal, hogy neki mi fért bele, és mi nem.

ruff-1606

A legutóbbi műsora az Összezárva Friderikusszal róla is egy nagyon emberi képet festett, minden hibájával együtt. Látszik, hogy nem könnyű természetű ember, van egy sajátos humora, ami inkább a csipkelődésen alapul, és van egy határvonal, amin átlépve kiszáll a buliból, mint például a “showman” Berki Krisztián esetében is. Mégis szimpatikussá vált empátiájával, az alanyai értékeinek kutatásával, sajátos definiálásával, és az őszinteség és egyenesség megbecsülésével. Ez a műsor újra felmutatott értékeket, szórakoztató formában foglalkozott lelki dolgokkal, és olyan oldalát mutatta be az alanyainak, ami miatt ők büszkén távozhattak a riportszobából. Talán Oláh Ibolyával készült 24 órája tetszik a legjobban, pontosan azért, mert képes volt egy elsőre vad és kezelhetetlennek tűnő embert szimpatikussá tenni, csak azzal, hogy megpróbálta megérteni. Sajnos friss hírt is találtam ezzel a műsorral kapcsolatban. A Tv2 háza táján kibontakozott zűrzavarba őt is belekeverték, amit ő úgy reagált le, hogy elhatárolódik, lemond a további közös munkáról. A nyilatkozata zárómondata elgondolkodtatott: „olyan helyzetet idéztek elő (a TV2-nél), amelyet tisztességes és professzionális műsorkészítő már nem vállalhat.” Igen, ez tényleg bátor és egyenes lépés. A tisztesség és a professzionalitás rövidtávon talán luxusnak számít, de hosszútávon megtérülő befektetés, még úgy is, hogy kedvelt és értékes műsorok véreznek el miatta. Hányan mernénk ilyen határozottan kiállni magunkért? Hányan mennénk szembe a főnökeinkkel, az anyagi biztonságot nyújtó hatalmasokkal, azért hogy önmagukkal egyensúlyba kerüljünk. Ehhez kell az a bizonyos szakmaiság, egy hatalmas önérzet, és egoizmus, a szó jó értelmében, no és egy határozott jövőkép, amiben biztosan szerepet játszik, hogy mi mindent adott fel azért, hogy az lehessen, aki, és ebből nem hajlandó lejjebb adni.

Szóval Friderikuszról azt tudom elmondani Más szemmel, hogy tiszteletet érdemel, egyet tudok vele érteni, azonosulni minden számomra feleslegesnek tűnő konfliktusával együtt, sőt példaértékűnek vélem az elhivatottságát, és céltudatosságát. Amit ő a világból meg akar mutatni, az nem pénzben mérhető, és amilyen hatással van ő az emberekre, az nem műsorokban és azoknak a nézettségében mutatkozik meg, hanem egy sokkal kevésbé mérhető módon és formában, az emberek lelkében. Remélem, sosem adja alább szakmailag, mindig képes lesz megújulni, ahogy eddig is, és egyszer megélheti a magánéleti teljességet is, amit remélem, hogy semmilyen rossz nyelvek nem ködösítenek majd be.

„… ha lehull majd a szürke lepel, minden titok életre kel. …”

 

fejléc: Süveg Bogi

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés