Eltartott egy ideig, mire megbocsátottam a könyvnek az összes hibáját és elkezdtem reálisan látni, nagyjából másfél hónapig tartott. Ha akkor értékelem talán egy fél csillagot, ha adok neki.
Hogy mi bosszantott fel? Több dolog is, de leginkább egy valami: történelmi regényként ne nekem kelljen utánanézni, hogy mi valós, hogy mi volt a baj Zichy Ödönnel (és én töri szakos voltam, ha én nem tudom ennyire pontosan, akkor az átlag olvasó honnan?) És ha már olyan iszonyatos pökhendiséggel odavágnak nekünk egy történelmi szituációt, mondván, hogy nézzünk utána, akkor már az ember eltölt vele időt, beleássa magát a korba, erre a történet minden további része kitalált mese. De, én tudom, hogy mese, mert utána néztem. Aki nem tudja, akkor az simán elhiheti, hogy ez igaz, és akkor meg átverés az egész. Egy olyan regényben, ahol van tényleges történelmi szál, azt jelezni kéne, ahol nincs, ott pedig oda kéne írni, hogy fikció. Sőt még elegáns lenne odaírni, hogy a fikciónak alapja Görgey volt. Nem máshol, hanem benne a regényben.
Ez a bizonyos Fenyvessy Márton kitűnő Bud Spencer utánzat kezdetben, végül egy kis Sherlock válik belőle, majd MacGyverré avanzsál, végül pedig 007 ügynökként női szíveket összetörve eltűnik a homályban. Bár ezen történetek mindegyikéhez én elég komikusan állok, nem a kedvenc műfajaim, nekem ezek túl “pasis” dolgok, de alapvetően élvezhető volt még ennek ellenére a történet.

A főszereplő félvállról vevő stílusa nem tetszett végig, egyszerűen irritáló volt, semmi szimpatikus nem volt benne. Hogy mégis miért vezette rá a fiatal szűz feleség mégis magát, a fene se tudja, talán az egyetlen férfi volt a környéken, aki szóba jöhetett. De ha lett volna csak egy hangyányit más, akkor sosem csapta volna a szelet. És őszintén remélem, hogy nem megy Kolozsvár főterére arra a kétes randira. Aki egy nőt egy évig képes megváratni és utána még csak pontos helyet és időpontot sem mond, akkor az tök hülyének nézi. Attól, hogy valaki fiatal és szerelmesnek tűnik, nem egyenlő azzal, hogy nincs agya. Feminista énem tombol és szitkozódik.

Márton egyébként mindenben csak szó szerint árnyéka Görgey Artúrnak. Ő volt kitűnő kémikus, jó stratéga és lett a forradalom egyik jelentős hadvezére. Talán nem akarta az emlékét, csak a karakterét felhasználni az író, viszont így meg nem volt hiteles. Egy olyan alak, aki jó katona és kémikus meg csillagász meg nyomozó, meg minden egybe, kicsit sok volt egyszerre. Görgey egyébként is a történelem legmegosztóbb alakja, és sokan tartják árulónak, miegymás. Ahhoz kétség nem fér, hogy tökös gyerek volt egy darabig, aztán már vita kérdése, hogy miért tette le a fegyvert. Ő maga azt vallotta, hogy tudta, hogy el fogják ítélni ezért, és hogy ezért tette, hogy ne legyen több értelmetlen áldozata a háborúnak. Hát… ő tudja.

És ebben a szituációban játszódik a történet, a forradalmat leverik és Görgey lelkén szárad Haynau minden vértanúja, ő pedig titkos hálózatot működtet, cselt sző, kincseket hajkurászik. Valahogy nekem ez elsőre nem csúszott le a torkomon. De oké, mondjuk, hogy Görgey jobban szeretett hátba támadni, mint szemtől szembe, elfogadjuk.

Aztán ott van a név kérdése. Johannes Arthur Woldemár Görgey

free themes? 24x7themes is #1 for the best free wordpress themes
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés