Sziasztok!

Eredetileg kérésre készítettem volna véleményt Szirmai Gergelyről és az általa üzemeltetett Hollywood Hírügynökségről, de immár személyes ügyként lépett elő az erről szóló véleményem, így előrébb hoztam.

Röviden: A pofám leszakad, hogy valaki ma Magyarországon abból meg tud élni, hogy megosztó filmeket pocskondiáz, parodizál, de legfőképpen azért, mert kifejezi mély utálatát. (Hisz a Twilight „kritikái” hozták meg neki az áttörést.) Ez lenne a kritika? Nem, drága Gergely ez nem kritika. Ez showműsor, szemfényvesztés, komédia, marketing. Ez a tipikus példája annak, hogy pár számítógépes trükköt és két három humoros szófordulatot bevetve, el tudjuk önmagunkat elfogadtatni, és ezzel mélységekig el tudjuk a véleményünket is.

Hosszan: Először is szögezzük le, hogy nem vagyok kritikus, nem vagyok vlogger, de még bloggerként sem én vagyok a legjobb. És ugyan nem tudom milyen szakirodalomban jártas, vagy mihez ért, miről van papírja, vagy más szakmai fórumok mennyire ismerik el, de azt tudom, hogy mihez nem ért. Nyilván van benne némi koncepció, meg rengeteg ötlet, utánajárás, stb… de attól még a kritika alapvető kitételeit sutba vágja, és kizárólag a népszerűségre törekszik. És hogy is lehetne népszerűbbnek lenni annál, minthogy a többség véleményét megerősíti, azt intelligensnek tűnő dumával alátámasztva felnagyítja. Zseniális a maga nemében, ezt el kell ismernem. Szóval igen… Valamihez ez a fiú nagyon is ért… Csak az, amihez igazán ért, nem teremt semmilyen értéket, vagy nem szól különösen másról, csak hogy hogyan lehet teljes közönnyel kifigurázni valamit, ami neki nem tetszik.

Persze kérdezhetitek, hogy neki nincs joga kifejezni a nemtetszését? Dehogy nincs. Csak éppen nem úgy, hogy azokat az embereket porig alázza, akinek meg igen. Ugyanannyi jogom van nekem is ahhoz, hogy valami tetsszen, mint neki, hogy valami ne tetsszen. Én is sorolhatnék jópár jelzőt a hímsovinisztától az ostobáig, hogy miért nem képes megérteni a történeteket, mitől unja, vagy mitől érzi magát feljogosítva arra, hogy valamit ledegradáljon, ami NEKI nem tetszik.

Nyilván azt is kérdezhetitek, hogy miért nem megyek el mellette, és ignorálom őt? Hát eddig ezt tettem, míg ő ontotta magából ezeket a szennyeket. Sőt, a kamera előtti bohóckodásain én is néhol elszórakoztam. De mivel szólásszabadság van, és Gergely ezt elég szabadosan értelmezi, ezért úgy érzem, hogy eljött az idő, hogy valaki kiálljon azok oldalán is, akiknek MÁS véleménye van a látottakról, halottakról, érzettektől. Szóval pusztán a másik oldal hangját szeretném hallatni, mégha az látszólag erőtlen is, a mindent uraló sötét oldal ellen, amit jelenleg ő képvisel.

Az egyik videója végén kérte, hogy írjon mindenki alternatív befejezést a beavatotthoz:

  • Hát engedd meg kedves Hírügynökség Igazgató, hogy ezt én az egész beavatott trilógiára (az eddig megjelent filmekre) átültetve megírjam a saját verziómat, úgy, hogy te is értsd.

A Különböző (aki attól beavatott, hogy több mindent ért a világból)

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ember, aki a társadalomba nehezen találta a helyét. Megtanulta, amit tanítottak neki, megcsinált mindent, amit kellett, aztán kilépve a gimnázium ajtaján rájött, hogy mindenhez tök hülye, semmihez sem ért, mert nem készségeket fejlesztett 18 évig. Amit ő szeretett volna csinálni, az még nem is létezett akkor, amikor ő ráébredt különbözőségének tudatára, de valahol el kellett kezdenie. Elkezdte hát a világot felfedezni, megpróbált egy legkevésbé ellenszenves területen elvegyülni úgy, hogy szemlélődve rá is jöhessen kicsoda ő. Mégis volt, hogy falakba ütközött és elküldték a sóhivatalba. Minden korábbinál keményebben próbálkozott hát, hogy a társadalomban maradva elvegyülhessen, hogy sikeres és boldog életet élhessen annak ellenére is, hogy nem illik be a társadalmi normákba, hogy különbözik.

Aztán egy nap végképp megváltozott minden körülötte. Fel kellett ébrednie, és látnia, hogy amiatt, mert más, sosem lesz annyira elhivatott tagja a társadalomnak, ezért elkezdett küzdeni az álmaiért. Rájött, hogy vlogolnia kellene, hogy el kéne mondania az embereknek, hogy benne több van, ő is értékes, neki is joga van az élethez, és a boldogsághoz. A főhősünk rájön, hogy hogyan kamatoztathatja a tudását leginkább, így indít egy olyan vlogcsatornát, ahol kifejezheti magát. Persze a társadalomból ettől még nem szakad ki és nem is olvad bele, csak megteremti a maga mikrovilágát, ahol képes magát jól érezni. Az útja során barátokra is szert tesz, és a szerelem is megtalálja, de attól még nem veszti el a szeme elől a célt: kifejezni önmagát. Aztán egy nap hoznak egy törvényt, miszerint az összes vloggert be kell börtönözni. Ugyan nem érti, hogy miért teszi ezt a hatalom, csak azt tudja, hogy menekülnie kell. A menekülése közben sokan segítenek neki, olyanok is, akiket csak az emberségük hajt, és olyanok is, akik közel állnak hozzá, mint például az anyja. A menekülés közben döbbenten tapasztalja, hogy itt már nem csak a szabadságáról van szó, hanem az életéről, ugyanis képesek ölni is, hogy megállítsák őt és a hozzá hasonlókat.

Míg sokan szenvednek attól, hogy segítenek neki, ő kénytelen bujkálni, és ezt nem szereti.  Megelégeli és elhatározza, hogy kiáll magáért, nem kínozza tovább az őt védőket, és szembeszáll az őt üldözőkkel az élete árán is, hogy megkímélje azokat, akik hisznek benne a további szenvedéstől és haláltól.

Amint feladja magát, rájön, hogy miért is kellett neki bujdosnia. Általa akarják irányítani a világot, arra kényszeríteni, hogy a képességeit úgy használja, hogy az nekik tessen, ne pedig úgy, ahogy a különlegesünknek jól esik. Emiatt borzasztó kínokat él át, megjárja a poklot, lelkileg csaknem belehal abba megterhelésbe, hogy nem a saját útját járja. Feláll és megvívja a végső csatát. Kiáll magáért, tudja hogy más, de ezt azt gondolja képes elfogadtatni másokkal. Folytatja a vlogolást szponzorok és mindenféle támogatók nélkül, hiszen neki ez az élete, ezt kell csinálnia.

Ahogy elér arra a pontra, amikor már nem hajlandó megfelelni azoknak, akik nyomást gyakorolnak rá, kitágul a világ. Rájön, hogy valóban különleges, hogy több százezren követik, hogy vannak, akik szívből támogatják, végre azt csinálhatja, amit szeret, úgy, ahogy neki jó.

Azonban újabb probléma merül fel, ami abban rejlik, hogy ő szeretné felfedezni a teljes világot, az összes lehetőségét, ami megadatik. Így elindul világot látni a saját világa határain túlra. Persze az út eleje nehéz, és még mindig vannak, akik hátráltatni akarják, de ő megállíthatatlan és elszánt. Érzi, hogy a végzete a falakon kívülre vezeti, ezért át is képes hatolni rajta. Amikor megteszi, és megérkezik egy számára ismeretlen világba, elcsodálkozik. Tapasztalatokat, élményeket gyűjt, figyel, és próbálja megérteni, hogy a külső világot ki vagy mi irányítja, az élet szabályait kutatja, a mentális és fizikai határokat feszegeti ismét. Szerencsés, hogy a számára igazán fontos emberek elkísérik az útján, még akkor is, ha nem mind legmélyebb bizalmasa. Aztán feltölt az utazásairól videókat, rájön, hogy ez jó, ezt akarja még, és ezért bármit megtenne. Sajnos azonban megint rá kell ébrednie, hogy hatalmasok irányítani akarják és saját érdekeikre használják fel a képességeit, ezért ismét az elszántságát használva, immár tapasztalatokkal és kitágult világnézettel visszatér az otthonába, és ismét csak a különcségéről kezd vlogolni. Rájön, hogy ő abban a pici, fallal közbezárt világban érzi magát otthon, ott kell, hogy boldoguljon, és máshol nem is igazán akar. Ezért megvédi a hazáját bármi áron. És van is mitől, hiszen a hatalmasok nem szoktak hozzá, hogy valaki nekik nemet mondjon, nem tetszik nekik, hogy valaki felrúgja a játékszabályokat, ezért mindent bevetnek, hogy saját oldalukra állítsák, vagy likvidálják őt. Viszont főhősünket nem olyan fából faragták, hogy ne akarjon kiállni elnyomói ellen, ezért megint meg kell vívnia a saját csatáit, ismét tágítania kell a határait, saját maga és az őt követő emberek érdekei miatt. Immár lehetőséget kap arra is, hogy kint látott tudással a kezében még különlegesebbé váljon, mint eddig bármikor. Azok az emberek, akik pedig a felejtőgáz áldozataivá váltak, potenciális jövendőbeli követőkké válhatnak, új lehetőségek. Bár tudja, hogy a háborúja még nem ért véget, és talán élete végéig eltart majd, de egy újabb csatát megnyert, ezért végre elégedetten tekint vissza arra, amit elért a saját képességei által. Vége….?”

Ahogy a saját szemszögemből írt kritikámban is írtam, az ilyen filmeket azok értik, akik átéltek hasonlót, mint ahogy minden történet akkor lesz ránk hatással, ha valami minket foglalkoztató témát dolgoz fel. Én, mint egy valódi, lélegző divergent (különböző) valóban értem, hogy miről akar szólni a történet, az én gondjaimat dolgozza fel, és nekem ad hitet abban, hogy ez a másság nem hátrány, hanem előny, és hogy nem csak, hogy élni van jogom, de kiteljesedni is. Pedig már 10 éve nem vagyok tini. Ha ezt valaki nem érti, nem érzi, mert nem különbözik, nem lóg ki minden sorból, és nem okoz neki valódi feszültséget és erőfeszítést, hogy beilleszkedjen a társadalomba, akkor ez a film nem neki való. Ennyi.

Komolyan nem értem, hogy miért degradálják le egyesek a történetet, és annak élvezőit, pusztán, mert nekik nem tetszik? Én sem nézem le a Feláldozhatok élvezőit, a Trópusi vihar szeretőit, vagy a Star wars fanokat (aminek egyébként egyetlen előnye Gergely szerint, hogy nem szar…). Sőt én még képes vagyok arra is, hogy megpróbáljam őket megérteni, de ezt már aztán tényleg nem várom el másoktól. Én csak az alapvető, istenadta jogaimat szeretném visszakapni, hogy szabadon, szégyenérzet nélkül szerethessek valamit, anélkül, hogy címkéket kapnék emiatt.

Köszönöm!

És most jöjjön a véleményem Gergelyről. Khm…

szirmai 2 Vicces, érdekes, szellemes, ha akar, akkor építeni tud, sok mindent reálisan lát, és sosem a reális meglátásokkal van a gond, hanem azok közlésével. Vegyül például egy olyan film kritikáját, ami tetszett neki. Íme a Deadpool:

https://www.youtube.com/watch?v=flNcsBcxfTE

Na ezekért a pillanatokért nem irigylem tőle azt a helyet és szerepet, amit kivívott magának. Épp annyi önirónia van benne, amennyi kell, pont annyi komolyság, ami miatt még elviselhető, és ha egy kicsit is érzi, hogy lankad a figyelem, akkor bedob valami hülyeséget, hogy újra ébressze azt. Kicsit olyan, mint egy óvodásoknak szóló matiné. Ha egy kicsit ellankad a gyerekek figyelme, felbukkan az ördög a serpenyővel… Valahol borzasztó, valahol szórakoztató, és valahol rendkívüli, amit ő csinál. Megrendítő látni, hogy valaki ennyit tud és képes tenni azért, hogy emberek véleményét formálja, értéket teremtsen, és mindezt érdekes és hollywoodi módon tegye, nagy körítéssel, mert ehhez szokott az agyunk. Persze erről le kéne jönnünk, mert súlyos agykárosodást okoz nekünk, de nem a címszereplőnk szoktatott minket rá, ő csak a díler, aki mellesleg maga is fogyasztó.

És tud ő igazán mélyen, átérzéssel, komolysággal és sokkal kevesebb parádéval hozzászólni dolgokhoz, ha akar. Hát igen, ha akar… https://www.youtube.com/watch?v=gvUOEQpRIA8

Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés