The 100 (sorozat)

2014-ben megszületett egy olyan sorozat, ami bátran kijelenthetem, hogy pusztán azért, mert a főszereplői tinédzserek, nem lett azonnal világsiker. Magyar szinkron és magyar vetítés azóta sincs. A sorozatot pusztán egy lelkes feliratozónak (köszönjük Krissz, akárki is vagy) köszönhetően kalóz módszerrel élvezhetik a hozzám hasonlók. Számomra azt bizonyítja ez, hogy valakinek ingyen sem fáradtság valami, míg a másiknak az Isten pénze sem elég, hogy megcsináljon valamit. Ennyit az elhivatottságról. Ha én egyszer ilyen pénzközpontú leszek, lőjetek le. Komolyan.

A sorozat egy posztapokaliptikus és young adult történet, ami mint az tudjuk, sajnos a többség szemében elég a halálos ítélethez. Pedig…

Szereted a Walking Deadet? Esetleg a Trónok harcát? Na és a Lostot? Akkor elég valószínű, hogy ez is tetszeni fog, és tök mindegy hány évesek a főszereplők, mert itt bizonyítják, hogy ebben a világban senki nem ártatlan és nincs olyan, hogy gyerek. És felnyitja a szemünket, hogy milyen ostobán látjuk a tiniket. Csak a mi békés és mindent végletekig halogató társadalmunkban jelentenek a tinik gondot. Egy olyan világban, ahol fel kell nőniük, a tetteik egyáltalán nem társadalomromboló hatásúak. Jó, igen, értem én, hogy jobb békében felnőni, és nem 18 évesen meghalni, szóval nem azt mondom, hogy küldjük csatába az össze tizenévest, erről szó sincs. Óriási terhek vannak az ő vállukon, éretlenek, tapasztalatlanok, mégis felnőtt módjára kell cselekedniük és dönteniük számos helyzetben. Na, erre a sorozat gyönyörű párhuzamokat hoz, és ezeket a konfliktusokat páratlanul mutatja be egy posztapokaliptikus világban.

A történet kiindulópontja, hogy az emberiség 97 éve él egy űrbázison, mert a földet nukleáris töltetekkel kicsit szétzúzták. A 12 állomás összecsatolásából létrehozott bárka több ezres népessége azonban nem nőhet, így minél több embert el kell róla távolítani, amit csak kivégzésekkel lehet. Az egyetlen felmentés, ha az illető még nincs 18, mert akkor a 18 születésnapjáig életben tartják, aztán nyírják ki… „Boldog szülinapot, fújd el az gyertyát, aztán mehetsz a légzsilipbe.” Az itt élő felnőtt vezetőknek kemény döntéseket kell meghozni, napi szinten embereket kivégeztetni, menteni a menthetőt. Ám jön egy ötlet, a rabosított gyerekeket ne az űrbe repítsük ki, hanem a földre küldjük le, hátha életben maradnak, és akkor a bárka lakói is végre hazamehetnek. Ők a 100.

Jóm elismerem, hogy itt azért van egy apró gubanc, amin vitatkozni lehetne, mégpedig az, hogy az űrállomás felszerelt, és a mai tudással már fel lehet fedezni az élet jeleit a földön, ha nem is egy érmét akarok látni az utcán, azért úgy lehetne érzékelni műszerekkel, hogy van-e élet a földön. De ha nincs is, akkor kilövök valami gépet. Nem egyből élőlényeket küldök oda. Ám erre magyarázat, hogy elvileg még nem kellene a földnek élhetőnek lennie, így nem kutatják a visszatérés módját, illetve az a tény, hogy a bárka levegőellátásában nagy zűr van, ezért minél előbb szabadulni kell a feleslegesen levegőt pazarló egyedektől, akik logikus, hogy a rabok.

A lényeg, hogy a „gyerekek”, vagyis a 18 évet még nem töltött rabok a földre érkeznek. A rádiókapcsolat megszakad, és a bárkán dúló hatalmi harcok miatt háttérbe szorul a kérdés: biztonságos-e a föld.

Amit spojlet nélkül el tudok mondani, az a karakterek modern és érdekes beállítása. Gyakorlatilag a gyerekek között is három, meg a felnőttek között is három főszereplőt emelhetünk ki, bár a történet központjában egy lány, Clark áll. Igen, az a neve, hogy Clark, ami tipikusan fiúnév. Ugyanakkor itt van Bellamy, egy nagyon erős férfijegyekkel megáldott fiú- ő az egyetlen, aki elmúlt 18, sőt számításaim szerint 20 is, de az oka spojler. Szóval adott egy alapvető nemi keveredés a nevekkel és tulajdonságokkal, ami alapvetően érdekessé teszi a csatát. Sőt később, ahogy Clark egyre férfiasabbá válik, Bellamy úgy válik egyre nőiesebbé, ami érdekes módon mindkét karakter esetében jellemfejlődés. Hihetetlen izgalmas ebbe belegondolni, és látni, hogy működik a valóságban a jin és jang. Ők nem szerelmespár, bár van köztük egy feszültség és egy szövetség is, ami érdekes módon erősebb lehet bármilyen szerelmi kapcsolatnál. Ami még fontosabb, hogy tökéletesen képesek együtt uralkodni, dönteni, együttműködni, bízni a másikban, és ez is a történet zseniális elemei közé sorolható.

Van a történetben egy szerelmi háromszög, nem is akármilyen. Aki az ilyen szögektől irtózik, még az is képes lehet ezt elismeréssel szemlélni, mert nem mindennapi. Főleg a végkifejlete nem, és ha megkérdezitek mitől jobb, mint a trónok harca, ezt biztosan felsorolnám benne.

Amúgy mitől működik egy középkori világot idéző történet egy modern apokaliptikus történettel vegyítve? Attól, hogy összecsap az emberségünk, a bennünk rejlő harcossal és túlélővel. Nem kell lemondanunk a csatajelenetekről és a modern technológiai vívmányokról sem. Benne van a barbárok hithű életmódja és a ficsúrok szélkakas üzemmódja, az ösztön és a modor, a túlélés utáni kétségbeesett harc és a pillanat megélésének a művészete. Nagyon egybe van a történet, rendkívül sokrétű, nem túl egyszerű, de nem is követhetetlenül bonyolult, az ok okozati viszonyok mindig megjelennek benne, semmi nem történik csak úgy magától, hat a logikánkra és az igazságérzetünkre is, és ami talán a legfontosabb, hogy olyan részeinket stimulál, amit talán sosem használnánk ki normális esetben. Mit tennék, ha nem lenne törvény? Mit tennék, ha én képviselném a civilizált embereket a földön? Mit tennék, mint vezető? Mit tennék, ha fenyegetnék a hatalmamat? Mit tennék meg azért, hogy túlélj? Kinek a túlélése ér többet, a többségé, vagy a szeretteidé? Hogy birkóznál meg a felelősséggel, ha mások vére tapadna a kezeden.

Aki nem látta még a sorozatot, de szeretné megnézni, ne is olvassa tovább.

Teli van a film viszonyított erkölcsi mérlegeléssel, nincs egy alapvető értékrend, és ha van is, akkor az nagyon torz, hiszen a bárkán felnőtt gyerekek hozzá vannak szokva a halálhoz, hiszen a legtöbbjük szüleit kivégezték. A legnagyobb ilyen erkölcsi torzulás az, amikor 300 földi katonát elégetnek a harcmezőn, de egyet nem ölnek meg a kardjukkal, mert „mi nem vagyunk olyanok”. És ettől a kettős mércétől és a végletekig eltorzult csőlátástól válik olyan nehézzé minden. Amikor az ember különbnél tartja magát, alábecsüli az ellenségét, vagy erkölcsileg más megítélés alá helyezi magát mással szemben, annak mindig ára lesz.

Az érdekes karakterek önmagukban előre viszik a történetet. Ott van Clarka anyja Abi, aki a hatalomjátszmákban sokszor veszít, számtalanszor alul marad, de sosem adja fel. Megöleti a férjét, csakhogy az ne csináljon őrültséget, de ettől függetlenül nem lehet őt leírni a sorozatban, meg tudunk neki bocsátani, bármilyen égbekiáltó bűnt követ is el, és ez nagyjából mindegyik szereplőre igaz. Mindenkinek bemutatja a sorozat az igazát, és ad felmentő körülményt. Nincs igazán rossz ember, és szörnyű tett. A legérdekesebb Abiben egyébként nem is az, hogy az anyatejjel adta át Clarknak a vezetői ambíciókat, hanem az, hogy azt hitték, hogy a földre érve a csapat majd megmenti a gyerekeket, és visszaveszik a saját vezetési stílusukat. Azonban a gyerekek jobban boldogultak a világban, mint a szüleik, így az anyja hadakozások árán ugyan, de kénytelen volt elismerni, hogy az ő lánya még nincs 18, de már határozottabb vezető, mint ő, és többen hallgatna rá. Viszont a véres hagyományokat, az áldozatokat ő sem kerüli le. Ki is mondja Abi egy szorult helyzetben, hogy mi tanítottuk meg a gyerekeinket erre, és hogy a bűnökért, amiket ők elkövezzek, azért a gyerekeiknek is adózni kell. Furcsa ebbe belegondolni, és rémisztő mennyire igaz, nem csak a filmbeli fiktív környezetben, hanem a valóságban, napjainkban is. Amit teszünk, az hatással lesz a gyerekeinkre, még ha a legjobb szándékkal tesszük is. És nehéz megélni azt is, amikor a lányunk felénk kerekedik, és rosszabb dolgokat tesz, mint te tettél, túlszárnyal.

A sztori talán legérdekesebb szereplőpárosa Bellamy és Octavia, pedig nem túlzásként mondom, hogy még a mellékszereplők is meglepően érdekesek. Ők egy testvérpár egy olyan világban, ahol nem lehetett senkinek testvére a születésszabályozás miatt. Bellamy öt éves korában titokban szült az anyja, és a testvére lelkére kötötte, hogy vigyáz rá. A lányt a padló alatt rejtegették 16 évig, mondhatni mindent feláldozva a létéért. Amikor megkérdezték tőle, hogy mi a bűne, akkor azt felelte, hogy a puszta léte. A lány egyébként még női szemmel is gyönyörű, igazából elég lenne neki valakire ráakaszkodni, és úgy is túlélhetné, és igazából ezt is várná tőle első ránézésre. De ő harcosnak született, és egy furcsa szerelemnek köszönhetően ki is teljesedhet ez a képessége. A legkeményebbek egyike lesz, ami ámulatba ejtő a veleszületett kitartással és küzdeni akarással párosítva. Bellamy pedig a mindenre kész báty, aki saját bevallása szerint aznap vesztette az életét, amikor a húga megszületett, azóta azért él, hogy őt megvédje. Csak lassan jön rá, hogy a húgának nincs szüksége a túlzott, szinte fojtogató gondolkodásra, amit a tőle kap. Egyébként sok féleképpen érdekes Bellamy karaktere, hiszen a gyengeségeitől válik szimpatikussá. Ilyen a húgával való kapcsolata is, ami éles kontrasztot alkot azzal, ahogy ő a többi nővel bánik érzelmi értelemben. Ő egyébként a kezdeti látszattal ellentétben csak látszólag erős vezető, nem képes meghozni az önálló döntéseit, a tömeggel szemben kiállni az igazáért, vagy az ellensége szemébe nézni, ezért osztja meg a hatalmat Clarkkal, aki viszont ezeket a lépeseket egyre kevesebb morális vita után megteszi. Egyébként „skypeople” (égi) létére egyre inkább hasonlít arra a képre, amit az elején minden áron el akart kerülni, a barbár „földiekre”. Főleg miután közel kerül Lexához, a földiek vezetőjéhez.

képen: Lexa/ Alycia Debman- Carey, aki szerepel a Fear the Walking Dead- ben is, Alicia Clark szerepében.

lexa-dead-the-100-recap-spoilers-01

Bellamy egyébként talán az egyetlen igazán szexinek mondható karakter minden hibája ellenére, pedig sok fajta férfikarakter felbukkan a történetben. Rajta kívül még Octavia szerelmét, Linkolnt lehet szexuálisan is vonzónak nevezni, aki a barbársága és túlzott keménysége ellenére sokat bizonyítja gondoskodó oldalát. Van másik két férfikarakter is, akiknek annak kéne látszani, Marcus, és Finn, de ők pontosan azért nem tudják ezt elérni maradéktalanul, mert kevésbé egyenesek, a sorsfordító pontokon gyengék, összeomlanak, olyan bűnöket követnek el, amit a gyenge idegeik okoznak. Még egy érdekes karakter Jasper, aki esetlensége és gyávasága ellenére képes bizonyos helyzetekben talpraesetten és bátran viselkedni, és ezzel kivívni az ember szimpátiáját és tiszteletét.

A történet legzseniálisabb húzása, hogy a leggonoszabb szereplőt is képes pozitív hősként beállítani, akit felment a túlélésért való küzdelem minden bűne alól. Ilyen Thelonious Jaha, aki a bárka legnagyobb zsarnoka volt, rengeteg ember halálát rendelte el, a saját fiát leküldette a földre meghalni – aki egyébként miatta meg is hal- bárkit képes lenne félreállítani az útjából és nem viseli el, ha valaki beleszól abba, hogy mit tegyen, ha nem ő hatalom. Ám a kritikus pontokban mégis megvillantja egy olyan oldalát, amitől lelki erejét bizonyítja. Többször szembe nézett az emberei kedvéért a halállal, kész volt feladni, de mindig jön egy utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodva megmenekül. Igazi túlélő, akit nem tud az ember nem tisztelni. És ha már eléri, hogy tiszteljék, megint tesz valami botrányosan erkölcstelent, amitől kezdődik minden elölről.

 

képen balról jobbra: Thelonious/ Isaiah Wasington; Markus / Henry Ian Cusick; Abigail/Paige Turco; Bellamy/Bob Morley; Clark/Eliza Taylor; Finn/ Thomas McDonell; Octavia/ Marie Avgeropoulos (fejlécképen is ő szerepel)

the 100

Ezt a sorozatot az ne is álljon neki nézni, akinek gyengék az idegei, mert a halál, a nehéz döntések, a feláldozott életek terhe végigkísértik az egész sorozatot. Az fogja igazán átérezni a lelki tartalmakat, aki veszi a fáradtságot, hogy megkérdezze magától, hogy bizonyos helyzetekben hogy döntene. Hiszen mi számít igazán? 250 ember élete a faluban, akiknek a többségét nem ismered, vagy 47 ember élete a „vágóhídon”, akik melletted küzdöttek és számítanak rád? A tábor biztonsága, vagy a szerelmed élete? 50 ember, aki szeretsz, vagy több ezer ember, akiknek a többsége ártatlan, köztük gyerekek is? Aki csak egy kicsit bele tudja magát az ember élni a vezetők érzéseibe, döntéseibe, már életre szóló élményt kapott ettől a méltatlanul alábecsült sorozattól. Sok mindent megmutat rólunk, az emberiségről, az életről, a döntések súlyáról, és karmatikus jelentőségéről.

Harmadik évadot még nem volt lehetőségem megnézni, de rendkívül ígéretesnek ígérkezik. Íme a trailere, ami szerintem nem sikerült túl kifejezőre, hogy valami rosszat is mondjak: http://www.imdb.com/video/imdb/vi1982640665?ref_=tt_pv_vi_aiv_1

IMDB: 7,9 Port : 9.0, Enyém 10/10

free themes? 24x7themes is #1 for the best free wordpress themes
Hogy tetszett?

Hozzászólások

komment

Olyan írónő vagyok, aki nem szereti betartani a korlátokat és a szabályokat, kísérletezik (néha szélsőségekig), arcpirító kérdéseket sem fél feszegetni, emellett fogékony a szépre, a jóra, az értékesre. Az írásaim ebben a szellemben születnek, mégha ez elsőre nem is szembetűnő.

Előző bejegyzés

Következő bejegyzés